Franco Mazzola kereszténydemokrata felsőházi képviselő, a történtek idején a hadügyi tárca államtitkár-helyettese, majd a kabinet titkosszolgálatok mellé rendelt küldötte A vízözön napjai című riportregényét nem sokkal a Moro-gyilkosság után névtelenül jelentette meg. Az első kiadást pillanatok alatt elkapkodták, mégsem jelent meg ezidáig ismét. A szerző szerint azért nem - felsőbb sugallatra -, mert féltek az igazságtól.
"Soha nem volt kétségem afelől, hogy a Vörös Brigádok hátterében a Szovjetunió lappangott" - mondta a névtelenségét most feladó Mazzola - "és mindig biztos voltam abban is, hogy a Moro-ügy mélyén a keleti és nyugati blokk csatározása rejlett. Olaszországot gyakorlatilag a titkosszolgálatok és a Varsói Szerződés együtt mészárolták le".
A szenátor nem hisz az események akkori magyarázatában: "például mindig is hihetetlennek tartottam, hogy május 9-én a brigádok Renault 4-ese zavartalanul átkelhetett Rómán Moro holttestével a csomagtartójában. Az az autó biztosan nem közlekedett utcák tömegében".
Aldo Morót 1978. március 16-án rabolta el a Vörös Brigádok nevű szélsőbaloldali terrorszervezet, állításuk szerint azért, mert meg akarták akadályozni a Moro nevéhez fűződő történelmi közeledést az olasz kereszténydemokrata és kommunista pártok között.