Első filmjük a heavy metal gyökereit és fejlődését dolgozta fel, a második a legkeményebb rock szociológiáját. Olyan zenei közösségeket kerestek meg, amelyek ennek a zenének hódolnak egymástól távol lévő országokban, Brazíliában, Indiában, Iránban, Izraelben, Marokkóban és Mexikóban.

A szerzők a madridi El País című lapnak nyilatkozva elmondták, hogy tapasztalataik szerint a heavy metal lényege mindenhol ugyanaz, de mindenhol gazdagodik lokális elemekkel. A gitár, a dob, a hangok nem változnak, de hagyományos hangok és hangszerek egészíthetik ki. "A metal nem olyan merev, mint gondolnánk" - magyarázta San Dunn.

A dalok szövegei is változatosak. A hatalom, a kormány, az egyház minden országban jelen van bennük, de az árnyalatok mások aszerint, hogy milyen kultúrára épülnek. Például Indiában a heavy a kasztok és a vallások közti sorompók ledöntésére szolgál. "A metál nem kirekesztő" - mondta McFadyen.

Dunn szerint a heavy metal három elemet tartalmaz: zenét, életstílust és a politikai eszméket. "De nem szükséges egyetérteni mindháromban" - tette hozzá.

A film foglalkozik azzal, hogy ez a zenei irányzat fennmaradt, míg a többi marginális zenei mozgalom eltűnt. "A heavy nem divat, vagy nyerőgép. Amellett, hogy lemezek millióit adták el, mindig underground kultúra volt. Meggyökeresedésének egyik titka, hogy volt egy földalatti kultúrája, amely csaknem titokban kiteljesedett" - állapította meg a rendező.