Akik a tengerből táplálkoznak

Nyersen, olajban vagy roston sütve: a bálnahús fontos élelmiszer Japán néhány vidékén és igen sokféleképpen készítik. A receptek tájanként változnak, de attól függően is, hogy éppen milyen fajtájú bálna kerül a fazekakba.

Az északiak a sovány csukabálna húsát kedvelik, a Tokió környéki Vadában a Baird-féle csőröscetet látják szívesen rotyogni. Utóbbi a delfinhez hasonlatos, és egy helyi étteremben állat húsát gyömbérrel, szójaszósszal, zöldfűszerekkel és szakéval ízesítve, pörköltszerű formában készítik, vagy egyszerűen kevés olajon megsütik.

A tare vékonyra szelt, fűszeres, napon szárított bálnahús. Színe fekete és nem túl étvágygerjesztő, de kedvelői szerint kiválóan csúszik rá a sör vagy a szaké, a hűtőben pedig akár egy évig is friss marad - mondja a vendéglő tulajdonosa.

A tudósok szerint azoban a fogascetek - delfinek, ámbráscetek vagy a Baird-féle "finomság" - húsa az utóbbi évtizedekben igen magas koncentrációban tartalmaz higanyt.

A csőröscet véres, sötét húsa nem alkalmas a japánok ínycsiklandó szasimijának (nyers halszeletek) készítéséhez. Annál inkább a csukabálna - higanyban is szegényebb - szeletei.

A csukabálna kereskedelmi célú vadászata tilos, az országban mégis minden évben mintegy ezer példányt ejtenek el tudományos kutatás okán. Húsuk egy része aztán a vadai étterem asztalaira kerül.
Forrás: MTI