Feléljük a tartalékainkat

Szerda este a Liberális Fiatalok Egyesülete (LIFE) által szervezett hogyan tovább SZDSZ beszélgetéssorozat keretében Kóka János a párt elnöke beszélt a liberális párt és az ország jelenéről és jövőjéről.

Sántuló Pannon Puma

Kókán látszott, hogy a „hívei” között volt: kiegyensúlyozott, energikus és magabiztosságot sugárzott, a beszélgetés elején tegezésbe váltott. Kérdéssel indított: mi jut a hallgatóság eszébe az 1 százalékról?

Válaszként kétszer három betű merült fel az SZDSZ és a GDP. Kóka először a gazdasági helyzetet kezdte elemezni, majdnem olyan kritikus hangon, mintha egy ellenzéki párt rendezvényén lennénk.
Magyarország pár év alatt a térség éllovasából sereghajtóvá süllyedt, jelenleg a tartalékainkat éljük fel. A gazdaság lassulása részben a konvergencia-program mellékhatása, de problémát okoznak a magas adók is. A befektetők inkább választják Lengyelországot, vagy másokat a környéken, mert anyagilag lényegesen jobban járnak. Kóka szerint a stabilizáció csak alap, átgondolt gazdaságpolitikára lenne szükség, az állami költekezés visszafogására, növekedést serkentő intézkedésekre. Elgondolkodtató, amikor a gazdasági miniszter szájából halljuk, hogy Magyarország ma abban az állapotban van, mint Brazília 1-2 évvel a valutaválság előtt.
Kiutat jelentene a - politikai helyzetet ismerve - nem túl valószínű adócsökkentés, Kóka kiemelte még a zöld stratégia, a fenntartható fejlődés fontosságát, ezen felül az energiatudatosság és takarékosság elengedhetetlen.

Szintén azonnali beavatkozást igénylő költségvetési probléma a nyugdíj kérdése. Kóka felvetette, hogy 2050-re nem lesz nyugdíj (nem a sajátjáért aggódott), már nem a 13. havin fognak vitatkozni, hanem a 9. és a 10-en, egyszerűen finanszírozhatatlan a jelenlegi rendszer.
Figyelmeztetett arra is, hogy most a következő generációk tartalékait éljük fel.


Mielőtt még teljesen elkeseredtünk volna a nyugdíjas éveink nyomorúságán, áttért az oktatásügyre. Mondanom sem kell, itt sem sikerpolitikáról hallhattunk: a világ háromszáz legjobb egyeteme között nincs egyetlen magyar sem, szépen lassan lemaradunk a globális versenyben.

Az ismertetett helyzet nem túl rózsás, mondjuk ezt tudtuk eddig is. Kóka ezzel szembeállította az aktuálpolitikai közbeszéd témaválasztását, hogy nem ezekről a fontos kérdésekről szól a közbeszéd, sőt, annak színvonala nagyon mélyen van. Kóka nem tagadta a saját felelősségét sem: a politikai elit okozta ezt a válságot. Mindenki, kormánypárt és ellenzék együtt

Madárlesen - szubjektív
Kóka János hazai pályán rendkívül meggyőző. Nehéz elvonatkoztatni azonban attól a ténytől, hogy a jelenlegi katasztrofikus állapotokért az SZDSZ ugyanúgy felelős. Éppen ezért nehéz bízni abban, hogy végigviszik a reformokat és azok megfelelőek lesznek, főleg amikor a naponta ismétlődő koalíciós marakodások lépésről-lépésre degradálják le az égető problémáinkra adott megoldásokat.
Nagyon hiányoztak a fórumról a kritikai hangok, valószínűleg nem volt jelen az emlegetett belső ellenzék, hogy megkérdezze miért kellett beleesnie abba a feketemunkás csapdába (miniszterként évei voltak a fehérítésre). Vagy hogy miért alakult mára ki a kicsi zsarnokoskodó párt képe az SZDSZ-ről. Meghallgattuk, hogy miért szüntetnek meg bizonyos vasútvonalakat, de szó nem esett a kiválasztásuk módjáról vagy helyességéről.
A SZDSZ népszerűségének mélypontját a konfliktusok közepén való elhelyezkedésében látja a pártelnök, és már sajnálnánk is a szegény, jobbról-balról pofonokat kapó pártot. De közben rátekintünk a népszerűségi lista tetejére, és felmerül a kérdés, hogy a pozíciójából adódóan nem, de magatartása miatt konfliktusok állandó szereplője, Sólyom László hogy lehet akkor az élen?
Várjuk azt az ígért kőkemény népszavazási kampányt, tényleg fontos lenne reformokat kérdésenként áttekinteni és megmagyarázni, nemcsak politikai vitákból csipegetve. A csapdahelyzet, amiben az SZDSZ van, tényleg nem kellemes (bár lehetne rosszabb is, például a Parlamenten kívül), a koalíció hetek óta kártyavárra emlékeztet.Ennek tükrében különösen furcsa volt az, hogy a majdnem két órára nyúló beszélgetésben fel se merült a kormányfő neve. Pedig kinek kéne a garantálnia a reformokat, ha nem az ország hivatalos irányítójának?
Szép új világ

Szép új világ

 

Szép új világ

 

Szép új világ

A sok rosszhír után enyhítésként a pártelnök lefestette a választási ígéretek alapján felépülő ideális országot, ahol akármeddig maradhatnak GYES-en illetve GYED-en az anyukák, ingyenesek lennének a tankönyvek, nem kerülne pénzbe a jogosítvány, az autópálya. Támogatások tömegét és állami munkahelyeket biztosítanának még a feleslegesen túlképzetteknek is. Az alapellátások árait leszorítaná az állam. 55 évesen már elmehetnénk nyugdíjba, persze kapnánk 15. és 16. havi juttatást is.

Na, persze ez elképzelhetetlen, de azért jó lenne a jelenlegi realitás és ezen álomkép között megtalálni az arany középutat.

Kóka itt megint ön és politikustársai kritikáját gyakorolta a politikai elit adósságáról szólva: nem egészséges, hogy az utóbbi években a kormánypártok politizálása egyedül az elégedetlenség felszín alatt tartásáról szólt (több-kevesebb sikerrel), amit a be nem tartott választási ígéretek okoztak.

Az ország kétségbeejtő helyzetének felvázolása után a liberalizmus jelenére tért át Kóka. Elmondta, hogy a régiónkban általában nehéz helyzetben vannak a liberális pártok, eszméikre (emberi jogok védelme, az állam szerepének csökkentése) nem túlságosan nyitottak a rendszerváltás vesztesei. Nem érzik jól magukat a szabad verseny világában, hiszen senki nem tanította meg őket arra, hogy hogyan boldoguljanak a XXI. században. Segíthetne az idegen nyelvek ismerete, a digitális írástudás. Ma a boldoguláshoz szükséges lehet a szakmaváltás képessége is.

Brian élete – magyar verzió

Kóka feltette a kérdést, a nagy sikerű film: mit adtak nekünk a rómaiak? jelenetének analógiájára, hogy Mit kaptak (az emberek) a demokráciától? Rávilágított, hogy a nyolcvanas években látott nyugati életszínvonalat vizionáltuk a rendszerváltás utáni Magyarországra, ami persze nem valósult meg. És hiába hozott legalább annyi jót a változás, mint amit a rómaiak adtak Júdeának.

Az örök válság pártja

Az SZDSZ nehéz helyzetben van, de ez mindig így volt. Amikor nem lesz nehéz helyzetben, akkor már nem is lesz. Kóka emlékeztetett, hogy a pártot ma is előszeretettel írják le politikai elemzők, ahogy tették 90-ben, vagy a Tölgyessy Péter elnöksége alatt pártszakadással fenyegető szituációban. 1998 óta minden választás előtt arról hallani, hogy a liberális párt nem fog bekerülni a Parlamentbe, aztán mégis ott van.

Magyarázza a bizonyítványt

Előkerült az este elején elhangzott 1 százalék újra, tudniillik egy felmérés szerint ez lenne az SZDSZ eredménye egy most tartott országgyűlési választásokon. A pártelnök szerint ez nem teljesen igaz, csak ez ragadt meg mindenkiben. Más kutatásokra is hivatkozott, amelyek 3-5 százalékot mértek.
Azért elismerte, hogy hiányzik a lendület, de azt is állította, hogy ez túlzás, ami azért is van, mert az SZDSZ-t mindenki szeretné leírni, mivel a politikai mainstream antitézisét képviseli: kimond olyanokat, amiket kellemetlen hallani.Olyanokat, mint például az, hogy Magyarországon az orvosok korruptak, az állam és a magánszféra együttműködését az immoralitás és korrupció szavak jellemzik, stb.

Koalíció és reform, koalíció vagy reform?

A reformokat az SZDSZ-es tárcák indították, Kóka szerint most szuboptimális reformmegvalósítás folyik: a koalíciós partner hajlandósága korlátozott, félő, hogy elszabotálják a reformokat. Az egész estére jellemző volt, hogy a keményebb kritikával mindig az MSZP-t illette. Az SZDSZ számára az az egyetlen kiút, ha hű marad saját programjához. Tehát ha átveri a reformokat az MSZP-n és az országon. Kóka elvtelen, rossz kompromisszumokról is beszélt, a puhaságról. A nagyobbik koalíciós pártra utalva mondta, hogy azt nem lehet, hogy elmondják, hogy ezt és ezt fogják megtenni, aztán visszavonulnak. Nem lehet, hogy csak a reformok első szakaszának népszerűtlenségét nyelik le, de megijednek a második szakasz előtt. Kóka így összegez: Ha letérünk a pofonok miatt az útról, akkor Magyarország, a liberális párt és az MSZP is elsüllyed.

Az SZDSZ felemelkedését abban látja Kóka, ha liberális párt lesznek, ha kitartanak. Amikor kiállnak a melegek mellett akkor is, ha megdobálják őket. Ha következetesek maradnak még akkor is, ha a kormányon belül is konfliktusba kerülnek. Visszatért az elmaradt adócsökkentésre, arra, hogy a befektetők bizalmát veszítik el, ezzel szemben az állam kiadásai nőnek.