A váci egyházmegyei kórházlelkészi szolgálat vezetője szólt arról, hogy a beteggel a kórházakban mindig azt kell tenni, amire valós szükségük van, de a karitatív szervezetek és az egyházi személyek célja az, hogy a rászorulók megtalálják testi-lelki-szellemi egészségüket. Ezzel együtt nem feltétlenül megtéríteni kell a betegeket, csak egyengetni kell az útjukat.
Kiemelte, hogy 1992-ben, amikor elkezdték keresni a váci egyházmegye klinikai lelkigondozóit, több mint 120-an jelentkeztek, amelyből 16-ot választottak ki. Képzésük során 480 órában kapták meg a képesítésüket, de ma már a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen is beindult a klinikai lelkigondozói szak - közölte.
Ezenkívül vannak önkéntes lelkigondozóik is, akiknek a feladatai sokrétűek. Meg kell hallgatniuk a betegek gondolatait, kísérik őket sétálni és a vizsgálatokra, megosztják a magányukat és felolvasnak nekik - mondta.
Beer Miklós váci megyéspüspök felhívta a figyelmet, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Kar működésének fontos része az egészségügyi tevékenység. Elismerését fejezte ki, hogy a váci egyházmegyében a 13 kórházban mindenhol van főállású lelkiszolgálat, ugyanakkor beszélt arról is, hogy az egészségügy az egyik legneuralgikusabb pontja a mai közéletnek. Mindemellett a kórházigazgatók, az orvosok és a nővérek részéről nyitottságot tapasztalt a katolikus egyház egészségügyi szolgálata irányába.
Kitért arra, hogy az egészségügy nem lehet soha perifériális, a betegeket, szegényeket, elesetteket fel kell karolni. Idén ennek aktualitást adott a Szent Erzsébet-év, amelynek nagy sikere volt. Erdő Péter bíborost idézve hozzátette, hogy Szent Erzsébet a legismertebb magyar, a XIII. század kalkuttai Szent Teréz anyája, aki ezt az önkéntes segítségnyújtásával érte el.