Szabadi ide bejönni agrárinnovációval?

Hazánk 1989 óta íródó történelme sok sötét foltot rejt magában. Számos olyan ügyet, melyekben az igazság talán soha nem derül ki, csak annyi biztos, hogy sokan, és sokat loptak. Összeállítás-sorozatunkban ezeket az ügyeket járjuk körül az olajmaffiától a

Szabadi Bélát 2 év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. No, nem a különösen nagy értékű hűtlen kezelésben – az alól felmentették – hanem 19 rendbeli hivatali visszaélésben találták bűnösnek. Jó ügyvédje volt, na. Bárándy György védő (Bárándy Péter a Medgyessy kormány igazságügyi miniszterének az apja) végig a Fidesz ármánykodásának nevezte a vádakat, és minősíthetetlen hazai politikai állapotokról beszélt, kezében egy szalámival hadonászva.

Torgyán József tündöklése és bukása

Történt pedig, hogy a Fidesz megnyerte a választásokat 1998-ban. De nem annyira, hogy egyedül tudjon kormányt alakítani. Bevették hát Torgyán doktor kisgazdapártját. Aztán nyögtek rajt eleget. Közismert, már Antall Józsefnek meggyűlt a baja az ügyvéd úrral, ketté is szakajtotta a kisgazdákat. Akkor éppen először, a párt rendszerváltozás utáni történetében. Hogy ki volt: a történelmi párt vonalai mögé ledobott bolsevik diverzáns egység, vagy önértékelési zavaroktól sem mentes magánzó szélhámos, azóta is vita tárgya. Megbukott és ez a lényeg. Ebben el nem vitatható érdemei voltak Szabadi Béla politikai államtitkárnak, aki egyrészt olyan nagyképű politikusi modorral bírt, ami még a posztszovjet térségben, illetve banánköztársaságokban is tenyérbemászónak számít, másrészt irgalmatlan hanyagul bánt a közvagyonnal.

Kiskirály, nagy természet

Szabadi Béla először azzal verte ki a biztosítékot, hogy orrba-szájba utazott első osztályon egzotikus helyekre, munkájához tartozónak álcázva – azaz állami költségen – például thaiföldi kiruccanását. Rebesgették róla, hogy luxuslakosztály alatt nem adja, és szájon vágja azokat, akik nem tanúsítják feléje a neki pozíciójával kijáró tiszteletet. Hallani lehetett – többek között – tálcástul felrúgott pincérekről, akik nem őt, hanem hölgytársaságát szolgálták ki elébb és sírásba kergetett stewardessekről, akik elvétették a megszólítást. Ez a fajta tempó a dzsentrikhez és országos szexszimbólumokról csokit nyaló elvtársakhoz szokott magyar zsebében is kinyitja az agancsnyelű szalonnázókést.

Indul a vonat

Kazettaügy
A Népszava 2001 januárban közölte annak a hangfelvételnek a szövegét, amely szerint 2000 májusában a földművelésügyi minisztérium tulajdonában álló Agrárinnovációs Kht. irodájában öten egyeztettek arról, miképpen juttassanak el hárommillió forint kenőpénzt Torgyán Attilának, az akkori agrárminiszter fiának. A pénz átadásával egy állami támogatás elnyeréséhez remélt közbenjárást a magánszemélyek által alapított Agropark Kht. A felvétel tanúsága szerint a pénzzel el is indult a Torgyán család bizalmasaként emlegetett Benczéné dr. Tóth Judit ügyvéd, akit egyébként a Kisgazdapárt delegált az ÁPV Rt. felügyelőbizottságába.
Az ügyben befolyással való üzérkedés miatt rendeltek el nyomozást. (Efféle bűntettet az követ el, aki - arra való hivatkozással, hogy hivatalos személyt befolyásol - magának vagy másnak előnyt kér, illetve elfogad, ami a törvény szerint alapesetben három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A bűncselekmény már az előny kérésével vagy elfogadásával megtörténik, nem szükséges hozzá a tényleges befolyásolás.) Elsőként Benczéné dr. Tóth Judit lett gyanúsított, nem sokkal később pedig Torgyán Attila is - aki akkor követte volna el a bűncselekményt, ha ténylegesen azt a látszatot keltette volna, hogy befolyásolni tudja a döntést. Több hónapos nyomozás után a hangfelvételt készítő Deésy Gézát is meggyanúsították, bűnsegédként elkövetett befolyással való üzérkedéssel.
Mára már megszüntették a nyomozást Torgyán Attilával szemben, ám a kazettaügy további négy gyanúsítottjával szemben - akik résztvevői voltak az ominózus megbeszélésnek - befolyással való üzérkedés alapos gyanúja miatt vádemelési javaslattal élt a rendőrség. A vádlott padjára kerül tehát Mittelmayer Ferenc, az Agropark Kht. ügyvezetője és felesége, az ügyet kirobbantó Déesy Géza, valamint Benczéné dr. Tóth Judit, aki elismerte, hogy átvette a pénzt. Ám mivel vallomása szerint - amit az érintett is megerősített - azt nem adta tovább Torgyán Attilának, az utóbbi elleni vádemelési javaslathoz nincs elég bizonyítékuk a nyomozóknak, ezért már meg is szüntették az eljárást.

http://beszelo.c3.hu
De nem ezért bukott. Közpénzt pumpált a Torgyán József elnökölte Fradiba. Az FVM saját cégei (Agrárinnovációs Kht., Concordia Közraktár Rt., ATEV Rt.) jóval a piaci ár felett hirdettek a patinás futball klubnál, majd az ilyen módon keletkezett költségvetési hiátusukat állami pénzekből befoldozták. Az FTC közben tönkrement, bár sokan jól éltek belőle. Magunk között: megérdemeletlenül túl jól éltek belőle. Egy alkalommal soha meg nem tartott un. „életmódnap” ürügyén utalt az Agrárinnovációs Kht. az elnök úr kedvenc sportegyesületének. Amikor Bauer Tamás (SZDSZ) kérdőre vonta a parlamentben a vitatható reklámszerződések felől, az első számú kisgazda azzal válaszolt, hogy az a baj, hogy a képviselő MTK meccsekre jár, ha fradista lenne, nem kérdezne hülyeségeket. A nyert választ nyugodtan nevezhetjük Torgyán József csekélynek csöppet sem mondható szónoki munkássága egyik csúcspontjának. Ilyen szépen becsomagolt zsidózásba ojtott mellébeszélésre csak a nagy néptribunok legjobbjai képesek. Régi szép idők! Még virágzott a magyar retorika! Medgyessy Péter egy pohár vizet nem tudott kérni, Gyurcsány szónoki repertoárja pedig kimerül abban, hogy az elmebaj nyilvánvaló jeleivel nyomatékosítja a mondandóját. (Vesd össze: útelágazodás, elkúrtuk, klikkelj rám!) Időzzünk, idézzünk el egy kicsit a mesternél: "Kérem, harminc vállalattal vannak reklámszerződései az FTC-nek, de kérném, ahhoz ki kellene önnek egyszer menni egy Fradi-meccsre, hogy megnézze, a reklámszerződéseket kikkel kötöttük (...), de ha ön az MTK-meccsekre jár, akkor a Fradiról sosem fog tudni tájékozódni." Gyöngyszem, na.

Kazettás zakó

Orbán Viktor finoman jelezte a kisgazda elnöknek, hogy ideje lenne kiakolbólítani Szabadit, mert már nagyon bevág a kormánynak. Torgyán elvörösödött, toppantott, de nem menesztett. Eközben Torgyán Attila szépen közel hajolt egy diktafonhoz, és rámondta: három millióért beszélek az apámmal, az ügy el van sikálva. Szemtanúk szerint Orbán Viktort ekkoriban elfogta a viszketegség, Kövér Lászlónak meg megremegett a bajsza, ha kinyitotta a reggeli lapokat. Valamit csinálni kellett, de volt egy kis gond. Az FKgP-ben – még az Antall-kormány alatti belharcok után – Torgyán teljesen átvette a hatalmat. Odakente magát a trónhoz csirizzel, oda is szögezte magát császárfaszaszeggel, majd leöntötte magát jó minőségű angol betonnal és odakötött. Jóformán csak az nem került bele a pártalkotmányba, hogy halála után még 20 évig ő marad az elnök. Igaz, nagyítóval kellett keresni a Torgyán család c. szappanopera után a kisgazdák támogatottságát, de a parlamentben még ott ültek. Elegen a kormánytöbbséghez. Nem kellett hát más, mint megfelelő számú a kormányzáshoz Torgyánnál jobban ragaszkodó kisgazda képviselő. Boros Imre megbízott miniszterként került a lemondásra kényszerített Torgyán helyére, megbízását meghálálandó fel is jelentette Szabadi Bélát. A Mécs-bizottság értesülései szerint feljelentésben még az előző rendszer alatt szerzett rutint. Hiába próbált rendet vágni a bukott miniszter saját pártjában, a hatalom édesebb volt. Az orruk alá tolt hűségnyilatkozattal Turi-Kovács Béla környezetvédelmi miniszter és köre azt tette, amit finomabb papírneművel szokás, majd Kisgazda Polgári Egyesület néven aláállt a Fidesz hónaljának. Torgyán József ezután még néhány kizárósdival fűszerezett csörtét vívott, hogy helyreállítsa tekintélyét a kisgazdapártban, majd gombát evett pacallal, hogy még egy utolsót röhöghessünk rajta. Ezután pártostul lesüllyedt a Duna fenekére, valahol a Belgrád rakpartnál.

A szalámivád

Hiába próbálták beletunkolni a Fideszt a kisgazdák botrányaiba, annak még csak ujjal se kellett mutogatnia Torgyán Józsefre. Az ellenzék Orbánra célzott és Torgyánra lőtt. A bohóc piros orra meg vonzotta a lövéseket, a neve joggal forrt össze az FVM ügyeivel. Attól a perctől fogva, hogy az Orbán kormány megszabadult tőle, és Szabadit madzagra fűzve vitték a bíróság elé, már nagyon erőltetett volt minden támadás. Hogy, koalícióra léptek velük? Arra azt mondta a Fidesz, hogy muszáj volt, de úgy kellett nekik, mint ablakos tótnak a hanyattesés. Hogy tűrtek? Lásd előző válasz, plusz az, hogy nem is tűrtek, sőt. Rendet vágtak, ilyet azelőtt kormány nem tett. Torgyán ment, Boldvai maradt kedves baloldal, tetszik e emlékezni Tocsik Mártára? Pont a jobboldalon. Úgy festett, hogy még a választásokat is megnyerik. Torgyán, Szabadi és kormányrúdtól pártelnökükkel egyetemben elzavart kisgazdák ekkor szarvat növesztetek, szőrmebundába bújtak és azt kezdték kiabálni, hogy: Bűnbak vagyok! Bűnbak vagyok! Jaj, Uram, engem bántanak. Nekem hideg nyállal kenik homlokom is. És bizonyos tekintetben mindig szalámiznak hátulról. Szabadi esetében még a védőügyvéd is politikai támadásról, koncepciós perről, bűnbakképzésről, más ügyek takargatásáról beszélt. És a baloldal hiszterizált orbanofób körei egyszerre vádolták Orbán Viktort a kisgazdák viselt ügyeivel és a szalámizás vádjával. A gonosz kinyírta a kisgazdákat, hogy lenyúlhassa a szavazóit. Aki pártokba teszi a hitét, az reménytelenül elhülyül. Képes két egymásnak ellentmondó állítást igaznak vallani, ha mindkettő negatívan vetül a politikai ellenségre. Kérem tisztelettel a kisgazdák azért buktak, mert Torgyán József volt az elnökük, aki a körülötte viruló korrupciós ügyekkel a mélybe rántotta a pártot. A Fidesz meg nem tett mást a bukásakor, mint akkor, amikor koalícióra lépett vele: hideg fejjel a politikai célszerűség szempontjai szerint járt el. Ez nekünk épp elég baj, de néha jól sül el.

Szabadi Béla
Életút

"Ahol megvan a szándék a büntetésre, ott bizonyíték is akad" tartja a kínai közmondás, ami Jung Chang Vadhattyúk című könyvének egyik fejezetcíme. A bizonyíték persze idézőjelben értendő. A Vadhattyúk 1994-ben jelent meg magyarul, amikor már négy éve elkezdődött Magyarországon az ún. rendszerváltás. Nem is álmodhattam, hogy még újabb hét év és ez a könyv is több lesz számomra történelmi emléknél: hasonló lesz a sorsom. És nemcsak a közmondás bölcs igazságát tapasztalhattam meg a XXI. század Magyarországán, hanem a kínai kulturális forradalom számos módszerét is. A lejáratásra, a lealacsonyításra és a megalázásra. A nép ellensége, a minden tekintetben visszataszítóvá "festett" démon szerepének kényszerű eljátszására. A leütött ellenfél (valójában ellenség) szerencsétlen sorsa fölötti triumfálásra, diadaltáncra. Személyiségi jogaim folyamatos és durva megsértésére. Ami velem történt 2001-ben, az utoljára a kínai kulturális forradalomban fordult elő: a néhány napja még beosztottaim számoltattak el (vallattak) a munkámról és közben ordítoztak velem, a még mindig hivatalban levő országgyűlési képviselővel. (Lásd Boros-féle vizsgálóbizottság, amiről 2006-ban megjelent könyvemben, A HÁLÓ - Két leszámolásban olvashatnak.) De a nyilvánosság előtti bilincses-pórázos vezetgetésre (még házi őrizetből is így vezettek a képviselőházba), a ki nem takart arccal való bilincses-pórázos médiaszereplésre talán ott sem került sor. Kínzásra igen, de ebben sajnos nekem is volt részem.
Érdekes és nehéz, kihívásokban gazdag életem volt addig is, de erre én sem számíthattam. Ahogy mondani szokták: életembe beleszólt a politika. Valójában tönkretették az életemet, megfosztottak a számomra addig legfontosabbtól: a munkától. Évtizedekig voltam gazdaságkutató, gazdasági elemző, makroközgazdász, de a vállalati szférában is dolgoztam, mindig a gyakorlati problémák megoldásával foglalkoztam. A politikában is, ahova szakértőként, programalkotóként érkeztem és szakpolitikusként működtem. A tudás, a tapasztalat, a szervezési készség stb. mind úgy tűnt, hogy elveszett: szemétdombra került. Presztízsemet igyekeztek elvenni, eredményeimet eltagadni, elhazudni és/vagy eltulajdonítani.
[…]
A koalíció többször majdnem felbomlott. Ilyenkor nekem felkérésre békítőként kellett fellépnem. Egy esetben, a 413 milliárd forintos szakítópróbánál Stumpf István kért meg, hogy tegyek valamit. Nekem kellett kompromisszumot javasolnom, majd ide-oda futkosva agitálni a "peres feleket". Ők aztán hála helyett időnként "csak" kioktattak, máskor ledorongoltak.
1998. szeptember 8-tól 2001. február 9-ig - társadalom megbízatásként - az FTC elnökhelyettesi teendőit is elláttam. Nehéz időszakban: 1998-ban az FTC a csőd szélén táncolt, 800 millió forint adóssága volt. Ezt felszámoltuk, gazdálkodását feszessé és kiegyensúlyozottá tettük. Az alkalmazott módszerek törvényességében nem kételkedtünk, de a biztonság kedvéért Torgyán kikérte Orbán véleményét és megkapta egyetértését. A MEH referatúrája különben mindenről tudott, még a pletykákat is összegyűjtötték. És - ahogy egy lap később megírta - ezeket a sajtónak is mesélgették.
A miniszterelnök és a kormánytagok 2000 végéig csak elismeréssel nyilatkoztak rólam. Orbán Viktor 2000. december 19-én, az utolsó parlamenti napon is megtisztelt gesztusával (lásd A HÁLÓ című könyvet), és ugyanezen a napon egy újság kérdésére válaszolva kizárta, hogy az FVM vezetésében bármilyen változásra kerülhet sor. Az új év első napjaiban, a XXI. század első évében aztán számomra új korszak kezdődött. Megtapasztaltam, hogy a miniszterelnök által a legsötétebb évszázadnak nevezett XX. század még milyen kegyes volt hozzám.
Torgyánt 2001. február 8-án lemondásra bírták. Február 14-én közölték, hogy készül az én felmentési papírom is. 15-én meg is kaptam (14-i dátummal), hogy a köztársasági elnök már aláírta a miniszterelnök által indítványozott felmentésemet. (A parlamenti jegyzőkönyvből viszont az derül ki, hogy ez 18-ig nem történhetett meg!) A kapkodást jól mutatja, hogy Orbán Viktor úgy nyilatkozott: Boros mentett fel. Holott ezt csak a miniszterelnök javasolhatja és Borost csak 16-ával bízták meg.
Boros 16-án személyemre szóló vizsgálatot indított és bejelentésekre buzdított. Bizottság elé citált, ahol volt beosztottjaim akartak vallatni munkámról. Ordibálva.
A miniszterelnök viszont nem állította fel azt a kormánytagokból álló kormánybizottságot , aminek ilyen eseteket, tehát, ha kétség merül fel egy (volt) kormánytaggal kapcsolatban, ki kell vizsgálnia. A kormányzás ugyanis sajátos terület, ahol az intézkedéseket és a gyakorlatot első körben azoknak kell megítélniük, akik ezt átlátják.
Március 7-én Boros névre szóló feljelentést tett; megjelölte, kit és miért kell majd elítélni. Olyan tényállást adott, ami köszönő viszonyban nem volt a valósággal. Mindez az eljárás során bogáncsként tapadt rám. Június 8-án, két nappal a cáfolatok után mégis kikérték a mentelmi jogomat, amit június 19-én felfüggesztett a parlament. Június 21-én telefonon az ügyvédemen keresztül behívtak kihallgatásra, aminek a végén őrizetbe vettek. (Cellámat már két hete kimeszelték.) Másnap (!) pedig előzetes letartóztatásba vettek, amiben minden alap nélkül 3 és fél hónapot töltöttem el. Ezt követően lényegében ugyanarra újra kikérték és kiadták mentelmi jogomat. 13 hónapot töltöttem szigorított házi őrizetben és még egy évet lakhelyelhagyási tilalom alatt. 2006. október 14-én hozott első fokú ítéletet a Fővárosi Bíróság: két év börtönbüntetésre ítéltek, négy évre felfüggesztve. Hiába volt a sok érdemi cáfolat a tárgyalásokon, hiába adtam be sok száz oldal bizonyító anyagot, hiába csatolták azokat a per anyagához. És hiába vagyok és vannak sokan meggyőződve az ártatlanságomról. Az idő pedig telik és elvész. Fél évvel a szóban kihirdetett ítélet után elkészült írásos szövege. Az eljárás egyébként már hetedik éve tart. Mi mindent tudtam volna ezalatt tenni a szakmámban! Mindenki hasznára!

Forrás: www.szabadibela.hu