Alberto Giacometti (1901-1966) is közéjük tartozik. A svájci szobrász végrendelet nélkül halt meg és 2003-ig, annak az alapítványnak a létrejöttéig, amely öröksége jogait gondozza, özvegye és a család megakadályozta műveinek kiállítását - írta az El País című spanyol napilap.
Ez a kiállítás most bemutatja hagyatékának nagy részét, 200 szobrot, 60 festményt, 170 rajzot, amelyeknek többségét soha sem láthatta a közönség.
A kiállítás három műhelyének rekonstruált falai közé helyezte életművét. Giocometti műhelyei a svájci Stampában és Malojában, valamint a párizsi Hippolyte-Maidron utca 46-ban voltak.
A kép, amelyet a látogató a kiállításon keresztül kap a művészről, merőben különbözik az 1940-es és 60-as évek között Amerikában bemutatottól. Ez a megnyújtott figuráin keresztül a második világháború és a megsemmisítő táborok borzalmai között vergődő, magányos, védtelen ember imázsát sugallták. Ám ez ellen a beállítás ellen ő mindig tiltakozott. "Nem érzem magam a magányosság poézisához kötöttnek" - mondta.
A kiállítás bemutatja fejlődését a kubizmuson, a konstruktivizmuson, a szürrealizmuson keresztül, sőt olyan klasszikusok hatásait is, mint Dürer, Tiziano, Raffaello, vagy Velasquez.
Az összegyűjtött anyag cáfolja azt a legendát is, amely szerint sok munkáját megsemmisítette és csak művészetének esszenciáját hagyta meg. Kivétel talán csak egy Picasso-mellszobor volt, amelyet nem akart kiállítani az Egyesült Államokban. Tettét így magyarázta: +Nagyon kellemetlen lett volna számomra, ha egyesek azt gondolják: azért állítok ki egy Picassót, hogy magamnak csináljak reklámot. Ez tönkre tette volna a kiállítás fölötti minden örömömet+. Tette ezt sokakkal ellentétben, akik nem átallanak egy kis hírnevet és dicsőséget szerezni maguknak azokon a személyeken keresztül, akiket modellnek választanak" - írta a lap.