Domonkos Béla szobrászművész alkotása előtt Mécs Imre arról beszélt, hogy 1956-ban Nagy Imre volt az egyetlen reális miniszterelnök-jelölt, ami korábbi tevékenységének és közvetlen stílusának, megjelenésének egyaránt köszönhető volt.
Emlékeztetett arra, hogy 1945-ben Nagy Imre földművelésügyi miniszterként a szegény parasztoknak földet osztott, majd 1953-ban, miután ő lett a miniszterelnök, a sztálinizmus túlkapásait szorította vissza.
1956-ra jellemző volt, hogy nem egy, hanem sok vezetője volt a forradalomnak, de az egyenlők között az első Nagy Imre volt - hangoztatta Mécs Imre, kiemelve, hogy a miniszterelnök a második szovjet agresszió, 1956. november 4. után sem volt hajlandó legitimálni az erőszakos hatalomátvételt, ami politikai elkötelezettségét és határozottságát mutatja.
A szobrot Tempfli József nagyváradi püspök, az Igazolt Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének díszelnöke áldotta meg, aki Nagy Imrével annak idején a romániai Snagovban találkozott, ahol munkatársaival együtt fogva tartották.