Másrészt azért, mert az nemcsak a szárazföldet, hanem egyben saját, stralsundi választói körzetét is összeköti a festői szépségű idegenforgalmi központtal, amely az elmúlt években népszerűsége ellenére - vagy inkább amiatt - csakis rendkívüli áldozatok és hosszú várakozás árán volt megközelíthető.
Nem véletlenül nevezte az építészet mesterművének a "Rügen-hidat" szombati megnyitó beszédében a kancellár a több mint ezer meghívott és csaknem ötezer kíváncsiskodó egybegyűlt jelenlétében. Az ugyanis hat egymásba illeszkedő hídból és egy gátból áll, amely mellett párhuzamosan még egy vasúti híd is fut. Az építéshez 180 ezer tonna betont és 22 ezer tonna acélt használtak fel.
A híd három sávon biztosítja majd a "vérkeringést" Németország szárazföldi része és Rügen-szigete között, a három sávból kettőt mindig a nagyobb forgalom irányába nyitnak majd meg, azaz vagy Rügen, vagy pedig Stralsund felé. A szakértők arra számítanak, hogy az új híd naponta átlagosan 22 ezer jármű "áteresztését" biztosítja majd, de csúcsidőben akár 30 ezer autó is használhatja azt. Ily módon pedig vége lesz a hosszú várakozásoknak, a hatalmas dugóknak, amely eddig a "régi" Rügendammon alakult ki. Szombaton azonban mindennek ellenére mégis óriási tolongás volt az új hídon, igaz csak azért, mert az ünnepség keretében több ezren gyalog keltek át a szigetre.
A híd amúgy 125 millió euróba került, 20 millióval többe, mint azt eredetileg tervezték, s a költségeket a szövetségi kormány állta. Németországban mégis mindenki örült, mindenki büszke volt, s a Mecklenburgból származó Merkel kancellárt sem vádolta senki azzal, hogy "minden szentnek maga felé hajlik a keze."