Liberalizmus a Gödörben
„Van esély? - Beszélgetés a liberális politizálás jövőjéről” címmel szerda este a Gödör Klubban három volt SZDSZ-es politikus vitatta meg a hazai liberalizmus és demokrácia helyzetét, no meg szó esett a népszavazás-cunamiról is. Bauer Tamás, K
A liberális prominensek eszmecseréjét az ÉS két szerkesztője, Révész Sándor illetve Ádám Zoltán moderálta. A közönséget pedig lassan szállingózó, főleg idősödő liberálisok alkották, akik a meghirdetett kezdési idő után fél órával is csak szellősen telítették a klubot. Az enyhe füstködbe burkolózó publikum sört és kávét fogyasztva hangolódott az értelmiségi elmepárbajra. Végül hat körül elkezdődött a vitaest, melynek témái finom rendszertelenséggel váltakoztak, így néha ugyanaz a kérdés többször is felmerült.
„Hosszútávon valamennyien meghalunk”Rövid felvezetés után Hack Péter jogász - aki több cikluson át SZDSZ-es képviselő volt - nyitotta meg a disputát, felvázolva az optimizmusra nem sok okot adó közállapotokat. Véleménye szerint ugyan nem romlott el minden demokráciánkban, ugyanakkor az elégedetlenség politikai tetteket szülhet, hiszen egyre nagyobb az igény a számon kérhető politizálásra. A liberalizmus hazai helyzetéről szólva megjegyezte, jelenleg nincs olyan párt, amely következetesen megjelenítené az eszmét.
Kis János filozófus, a szabad demokraták egyik alapító atyja kifejtette, hogy szerencsére nem tartunk ott, ahol 2005-ben Lengyelország tartott. S az is kizárt, ami Olaszországban történt: nálunk a politikai arénán kívülről érkező erő nem ragadhatja magához a hatalmat. Rátért Gyurcsány tisztasági csomagjára is, amelynek ugyan rendkívül béna az elnevezése, de a tartalma jó. Ennek ellenére nem örülhetünk, hiszen a kormányfő nem hiteles személyiség a közélet megtisztításához, az ellenzék fenyegetésével önmaga ássa alá a demokráciát.
Bauer Tamás közgazdász, volt liberális országgyűlési képviselő árnyalta Kis szavait, mert mint fogalmazott, az alkotmányos berendezkedés megkérdőjelezése nem Gyurcsánnyal kezdődött, hanem a Fidesszel, ami persze nem menti a kormányoldalt. Kijelentette, hogy a rövidtávú folyamatoktól nem lehetünk derűsek, hosszútávon pedig valamennyien meghalunk. A bornírt bölcsességet élénk tapssal jutalmazta a közönség.
A kormányzati negyed is pellengérre kerültTovábbgombolyítva a beszélgetés fonalát Bauer is nekiesett a tisztasági csomagnak, hiszen ő azt már közzétette az ÉS-ben két éve, és különben is hiányzik belőle az önkormányzati szféra megtisztítási programja. No meg a csomag nem is elég önmagában, itt józan gazdaságpolitikára van szükség a bokrosi útmutatások alapján, és persze kezdeni kellene valamit a kisebbségi kérdéssel is.
A jogállam megszilárdítása, a közélet megtisztítása populista témák Kis szerint, hozzátéve, Gyurcsány alaptalanul hangoztatta, hogy reformjai 2008-ra beérnek. Főleg miután kitört a kínos Zuschlag-ügy, ami a közvéleményt igencsak negatívan befolyásolja. (A Zuschlag-zsebmetszés visszatérő motívummá vált a beszélgetésben, a korrupció kapcsán többször felelevenítették az est szereplői.)
Hack kapcsolódva Kishez az átláthatóságot és a számonkérhetőséget hiányolta a kormány tevékenységéből, ahogy fogalmazott, egyelőre Gyurcsányék az „
elhárítottuk azt a bajt, amit mi hoztunk létre”-ars poetica alapján dolgoznak. Továbbá hitelességi deficit uralja a közéletet. Felemlegette az angyalföldi rendőrpalota esetét is, ahol szerinte milliárdos túlköltekezés történt.
A túlzó építkezések listáját folytatta Bauer Tamás is, szerinte a kormányzati negyedet nem szabad felhúzni, hisz még hatástanulmányok sincsenek róla. Úgy vélte, az utóbbi ötven évben épült kormányzati létesítményekben is kiválóan elférnének a minisztériumok.
Gyurcsány idegen elem, Hack pedig kopaszEzután Kis keményített be, szerinte nem szabad elfelejteni a korrupció kapcsán, hogy a kormányoldalnak mindig jobbak a lehetőségei a lenyúlásra. Ráadásul a miniszterelnök népszavazási kezdeményezése nemcsak, hogy veszedelmes a demokráciára nézve, hanem feltehetően eredménytelen is. Hogy miért? Mert a voksolás eredménye semmire sem kötelezi majd őket. Hovatovább Gyurcsánynak először saját oldalának üzelmeit kellene kivizsgálnia, mert azért ne magyarázza be senki, hogy Zuschlag az ő akaratán és tudtán kívül lehetett Bács-Kiskun megyei elnök. Mindenki tudta, hogy sáros.
Bauer gazdaságpolitikai vizekre evezve lehűtötte kissé a korrupciótól szikrázó légkört, szerinte a MOL-törvény ellentétes a reformok szellemiségével, nem követendő lépés. Úgy vélte, legkésőbb akkor kellett volna a kormánynak visszatáncolnia ettől, amikor a zárószavazás előtt Orbán hosszú beszédben méltatta a törvénytervezetet. Az MSZP-re térve kifejtette, hogy Gyurcsány azért folytathat le sok különös játékot a szocialistákkal szemben, hiszen ő maga idegen elem a pártjában, ezért több a mozgástere.
Hack a kényes téma élét némi szarkazmussal vette el, mint megjegyezte, mind a hárman olyan helyzetben vannak a pódiumon ülök közül, hogy következmények nélkül mondhatják el, mit kellene csinálni. Ennek szellemében bírálta a politikai elitet, amely rövid távú, rossz kompromisszumok sorozatába megy bele, ilyen Gyurcsány visszatáncolása is a főállású képviselőségtől. Ez utóbbit különösen hajmeresztőnek nevezte, bár csupasz koponyájára utalva hozzátette, hogy ez tőle természetesen eufemizmus. A közönség hangos hahotázással díjazta az öniróniát. A derültség csillapodásával elhelyezett még egy-két ütést a Zuschlag-témán, de kijutott Veresnek és Draskovicsnak is: amíg ők a húsosfazék körül sertepertélnek, nem lesz igazi reform Hack szerint.
Betelt a Kupa, ideje tiszta vizet önteni bele
Élet és Irodalom
Ezen a néven Szabó Dezső alapított irodalmi és kritikai folyóiratot 1923-ban, miután kivált az Aurora című laptól 1923 februárjában. Az Élet és Irodalom 1923 márciusától októberéig jelent meg és Szabó Dezső politikai nézeteinek befolyása alatt állt. Rajta kívül Féja Géza, Tóth Árpád és Juhász Gyula írásait közölte.
Az Élet és Irodalom 1957. március 15-én indult irodalmi kétheti lapként, az 56-os forradalom után megszüntetett Irodalmi Újság utódjaként, szerkesztésében. Munkatársai olyan írók és kritikusok voltak, aki hajlandók voltak az 1956-os forradalom leverése után megszilárduló pártállamot támogatni. Beceneve, az ÉS is korabeli szóviccből származik: hiányzik belőle mind az élet, mind az irodalom - mi van benne? Az ÉS. 1959 októberében az újjáalakult Magyar Írók Szövetségének lett a lapja.
Forrás: Wikipédia
Kis ezt követően védelmébe vette Gyurcsányt, szerinte nem lehet minden negatívumot hozzá kapcsolni, hiszen modernizálta pártját, és ezzel maradandót alkotott. Hozzáfűzte, ez nem menti fel a miniszterelnököt az alól, hogy kijátszotta kicsinyes politikai érdekek miatt a népszavazás-kártyát. Érdekes felvetéssel is élt: ha a kormányfő Kiss Péter lenne, ő egész biztosan nem vetemedett volna ilyesmire. Miniszterelnököknél tartva megpendítette a Medgyessy-botrányt, mint mondta, a D209-es ügy felett az SZDSZ-nek nem lett volna szabad szemet hunynia .
Még messzebbre nyúlt vissza reagálásában Hack Péter, szerinte már 1996-ban tiszta vizet kellett volna önteni a pohárba, és akkor kellett volna a pártfinanszírozási rendszert is átvizsgálni. Ennek elmulasztása az Állami Számvevőszék hibája, nevetséges, hogy mindössze Kupa Mihályt büntették meg a kampánykeret túllépése miatt. Ezt követően az Alkotmánybíróságot vette össztűz alá, ami Sólyom óta egyre gyengébben és szakmaiatlanul működik. Utolsó megjegyzésként az ügyészséget osztotta ki, kritizálva annak ellenőrizhetetlen működését.
Kis ráharapott a témára, szerinte a jelenlegi alkotmánybírók a saját ítéleteiket sem értik, és míg régebben a döntéseik legalább alkalmasak voltak a vitára, ma már arra sem jók, mert hibás, légből kapott érveken alapulnak. Fokozatos a színvonalcsökkenés, ezt csak erősítette, hogy önös érdekből saját tagjaik újraválaszthatósága mellett kampányolt a taláros testület.
A pódiumbeszélgetés után lehetőség nyílt a közönségkérdésekre is, amivel két bátor hallgató élt. Egyikük húsz perces expozéval altatta el a tisztelt publikumot, és a liberális politizálás jövőjére volt kíváncsi, a másik kérdező pedig arról faggatta az elemvényen ülőket, hogy vállalnának-e szerepet egy új liberális pátban. Erre Kis azt válaszolta, hogy ő már nyugállományba vonult, Bauer azonban menthetetlennek tartva magát az igen felé hajlott, míg Hack talányosan csak annyit jegyzett meg, hogy „
ráérünk átkelni a folyón akkor, ha elértük a hidat.”
A rendezvény után néhány asztaltársaság a sörhabokban elmerülve folytatta az eszmecserét, ám a legtöbben, így a vita résztvevői is, kimásztak a Gödörből. Kérdés csupán, hogy a liberalizmus ott maradt-e...
Mit ír a lexikon a liberalizmusról?
A liberalizmus az egyenlő szabadság gondolatát helyezi a középpontba. A liberálisok meggyőződése, hogy az emberek szabadságát nem korlátozhatják a velük született vagy a magánszférába tartozó különbségek. A liberalizmus mint politikai eszme elsősorban az individualizmust, az emberi jogokat, a demokráciát, valamint a szabad versenyes kapitalizmust hirdeti.
A korai liberalizmus kapcsolódik a francia és az amerikai forradalom célkitűzéseihez: a népszuverenitás, a konszenzus gondolatát hirdeti. A 19. századi klasszikus liberális felfogás a szabadpiacban látta a társadalmi rend legjobb formáját. A Ch. Darwin által megfogalmazott természetes kiválasztódás elméletének hatására sokan úgy gondolták: az azonos eséllyel induló egyének a szabad versenyben »szelektálódnak«. A 20. századra kibontakozó szociálliberalizmus felismeri, hogy a tulajdon nélküli osztályok számára a piac nem képes egyenlő esélyeket teremteni, ezért szükség van állami beavatkozásra.
A második világháború után kialakuló, a szociálliberális állam jóléti vívmányaira épülő társadalmi berendezkedést megkérdőjelezik az 1968-as mozgalmak. Ezt követően a liberalizmus többek között a következő kérdésekre keresi a választ: a társadalmi igazságosság, az identitás, a kultúra szerepe, az egyéni és a kollektív jogok viszonya. A liberalizmus nagy szerepet játszott a közép-európai rendszerváltások idején: az emberi jogok, a szabadság, a demokrácia, a piacgazdaság eszméjét meghatározó politikai erők tűzték zászlajukra.
Forrás: Magyar Virtuális Enciklopédia