Elégedett a hajdani tagtoborzó
Mali Zoltán, az ormánsági Drávapiski polgármestere, a korábban tagtoborzásai miatt elhíresült egykori SZDSZ-es politikus az év elején mondott le párttagságáról. Arról kérdeztük, milyen a kapcsolata most a szabaddemokratákkal, mi lett az összetoborzott fal
Mali Zoltán először a 2006-os önkormányzati választások előtt tűnt fel Drávapiskiben. Támogatókat gyűjtött maga köré, anyagi segítséget nyújtott a lakosoknak. Végül a tavaly őszi választást az SZDSZ jelöltjeként magabiztosan megnyerte. Ezután több száz ormánsági embert léptetett be a pártba, jelentősen megnövelve ezzel az SZDSZ baranyai tagjainak számát. Később fény derült egy korábbi lopási ügyére, amely miatt Mali Zoltán 2007 februárjában lemondott SZDSZ-es tagságáról; egyes információk szerint Kuncze Gábor ajánlotta fel neki, hogy váljon meg a párttól, különben kizárják. De mi a helyzet most a kis falu polgármesterével?
Februárban lépett ki az SZDSZ-ből. Milyen a kapcsolata most a párttal?
Semmilyen.
Úgy érti, ellenséges?
Nem, nem ellenséges, hiszen a barátaim továbbra is ott maradtak, semmi komoly konfliktus nincs köztünk. Tartom azért velük a kapcsolatot, de magához a párthoz, illetve a párt vezetéséhez nincs már semmilyen kötődésem.
Drávapiski
A helységet először 1472-ben említették Pyzky és Pysky formában. A megjelölés arra utal, hogy egy püspök, feltehetően a pécsi, _ birtoka volt itt. Más kutatók szerint a tatárjárás után a siklósi várhoz tartozott. Kora középkori falunyomai kevésbé ismertek, de a népi emlékezet tud arról, hogy a Puszta-dűlőben, a mai községtől egy kilométerre, Kórós irányában, egy erősen mocsaras részen terült el a hódoltság előtti falu, melynek házait cölöpökre erősített vastag gerendaalapokra építették vályogból. A Bagbűz nevű határrészben szántás közben az 1930-as években emberi koponyát és csontokat találtak. A rejtély azóta sem oldódott meg: feltehető, hogy csak egy magányos sírt dúlt fel az eke és nem sírkertet. Idős őslakók úgy vélik, hogy a Nagy Sáros-tó nevű pusztát már a török előtti időben is lakhatták.
Foglalkoznak-e még a korábbi tagtoborzós ügyével?
Zajlanak a háttérben különböző egyeztetések, de már lecsengett az ügy. Most a hétvégén lesz egy bloggertalálkozónk itt, Drávapiskiben, ahol a magyar hangadó bloggerek összegyűlnek, és ezt az ügyet le szeretnénk tárgyalni, mert helyre akarjuk tenni a dolgokat.
Akik akkor beléptek az SZDSZ-be, tagok maradtak továbbra is? Léptek be új emberek?
Persze, szinte mindenki. Egy nagyon picike csoport szűnt meg, én úgy tudom, de ők nem voltak jelentősek. És igen, azóta is többen beléptek az SZDSZ-be; alakult itt jó pár újabb csoport, tőlem teljesen függetlenül. De az az igazság, hogy az SZDSZ-szel kapcsolatban nem nagyon szeretnék nyilatkozni; ha bárki információkra kíváncsi az ügyről, felmegy Hanter blogjára (www777.blogter.hu), és ott mindent meg fog tudni.
A tagtoborzós ügy megnövelte a falu népszerűségét, jobban az érdeklődés középpontjába került? Hiszen a negatív reklám is reklám.
Ha nőtt is az érdeklődés, nem hiszem, hogy annak köze lett volna a korábbi ügyhöz. Akkor nagyon sok tévés meg újságíró járt erre, de az embereknek egy idő után már herótjuk lett az újságíróktól, mert főleg a jobboldali média nagyon szemtelen volt: amit az Echo TV vagy a Hír TV itt művelt, az gyalázat. Az volt a legszörnyűbb benne, hogy nem is drávapiski vágóképeket használtak, hanem lementek ilyen echte cigányok lakta faluba, ott felvettek putrikat meg cigánygyerekeket, és akkor ezt összevágták úgy, mintha Drávapiski lett volna. De itt minket mindenki az Ormánság motorjának tart, minden kezdeményezés élére állunk; például most szerveztem egy komplett ormánsági akadálymentesítési programot, harmincvalahány önkormányzat csatlakozott hozzánk. Mindenki egyénileg pályázik, de ezt fölfűztük egy programmá, és így minden pályázó ugyanolyan szisztémát alkalmazott.
Elégedett a polgármesteri munkájával? Sikerült megvalósítani a terveit?
A négyéves ciklusra tervezett dolgokat majdnem sikerült egy év alatt véghezvinni, úgyhogy most új akciótervet készítünk. Már készen vagyunk a gázberuházással, nagyon sok konvektort szereztünk a lakosoknak, sokan most már, hála Istennek, be tudták vezetni a gázt; teljes egészében berendeztük az új polgármesteri hivatalunkat, felújítottuk a szolgálati lakásunkat, ahol egy rokkant úriember él, neki egy teljesen új kis házat és fürdőszobát építettünk. Van még egy szolgálati lakásunk, azt is felújítottuk, most lettünk kész a homlokzattal; felújítottuk a boltunkat és a kocsmánkat; kitisztíttattuk a vízelvezető árkokat; annyi meló volt itt. Építettünk egy szökőkutat a falu közepére, holnap avatjuk az új Kossuth-szobrunkat, így végre van már köztéri szobra Drávapiskinek. Nagyon szépen haladunk ahhoz képest, hogy itt tizenhat évig semmi nem történt.
Milyen további tervei vannak?
A Dráva-projekt nevezetű programban nyertünk pénzt egy túraállomás építésére; az építkezést egy-két héten belül el fogják kezdeni. Illetve, amire nagyon büszkék vagyunk, az az, hogy a falu létszáma körülbelül ötven százalékkal nőtt. Mikor idekerültem, kilencvenheten laktak itt, az lement nyolcvannyolcra, mert többen meghaltak vagy férjhez mentek és elköltöztek; és ezt a számot most fölnyomtuk százhuszonhétre, szépen gyarapodik a falu. Most költöztettünk be egy tizenkét gyerekes családot.
Egy fontos fejlesztésről elfelejtettem beszámolni: mindig mi voltunk a legkullogósabb falu itt a térségben; Drávapiski volt a legszegényebb, tele adóssággal. Mostanra viszont a legstabilabb gazdasággal bíró és adósságmentes község lettünk. Így azt mondhatom, elégedett vagyok a munkánkkal.