Az akasztófa árnyékában

A Human Rights Watch (HRW) nemzetközi emberjogi szervezet felszólította Kínát, hogy a pekingi olimpia előtt szüntesse be a halálbüntetést. Az ultimátum jól időzített: október 10-e a Halálbüntetés Elleni Világnap. E kapcsán érdemes megvizsgálni a legsúlyos

Baltás rémálom az ókorban

A kivégzés az ókori államszervezetek létrejöttével egyidős. Már az i. e. 18. században a mezopotámiai uralkodó, Hammurapi a „szemet-szemért, fogat-fogért”-elv szellemében megalkotott törvénykönyve hemzsegett a különféle vétkekért kiszabható halálbüntetésektől. „Ha egy awélum (szabad ember) egy awélum kiskorú fiát ellopta: ölessék meg. [...] Ha egy awélum rablást követvén el, elfogatott: ez az awélum ölessék meg. [...] Ha egy kocsmárosnő, gonosztevők szervezkedvén házában, ezeket a gonosztevőket le nem tartóztatta, és a palotához nem kísérte be: ez a kocsmárosnő ölessék meg."

Az ókori Egyiptomban szintén előszeretettel alkalmazták a legsúlyosabb szankciót, bár az előkelők (hadvezérek, papok, írástudók) olykor magukon is végrehajthatták a kiszabott büntetést egy i. e. 16. századi feljegyzés szerint. Ez különleges kegynek számított, hiszen az alsóbb társadalmi réteg esetében a baltás lefejezés működött, ami modern szemmel nézve sem humánus. Görög földön is megillette e kiváltság az arra érdemeseket, elég Szókratész méregpoharát felidézni.

A Római Birodalom jogtörténetében a XII táblás törvények jelentették az első fordulópontot a kivégzések terén. Ekkor jelentősen szűkült a főben járó bűnök listája, bár azért így is akadt néhány: "[...] aki házat, vagy a ház mellett rakott gabonaasztagot felgyújtja, megkötözve és megkorbácsoltatva égettessék el, ha tudva és szándékosan követte el tettét..."
Nero császár a karóba húzás híve volt, de ez idő tájt dívott még a tengerbe hajítás (gondoljunk csak Jónásra!), és a zsidóknál a keresztre feszítés.

Enyhülést Konstantin császár uralkodása jelentett, ő a keresztény tanok hatására megtiltotta a kegyetlen módszerek alkalmazását a büntetés-végrehajtás során. A vallás a világ más tájain is befolyásolta a kivégzések legitimitását: Kínában a buddhizmus térhódításának köszönhetően a 8. században egy ideig tilos volt halállal sújtani bárkit is.

Máglyahaláltól a villamosszékig

Britanniában Hódító Vilmos ellenzett mindenfajta életellenes büntetést, álláspontja szerint csak a harcmezőn van létjogosultsága a halálnak. Véleménye nem sokáig maradt fenn, utódai gyakran éltek a legsúlyosabb penitenciával, főleg akasztás formájában.

A középkor folyamán a kivégzésekhez gyakran válogatott kínzások társultak, ebben az inkvizíció is élen járt. A férfiakat lefejezték, kerékbe törték, felnégyelték, a nőket jobbára máglyán égettek él. A kora-újkor lazított a szigorú törvényi előírásokon, III. Vilmos 1689-ben rendeletben lépett fel az embertelen kivégzési módokkal szemben. Az Újvilágban már korábban, 1619-ben megnyirbálták a bíróságok halálkiszabási lehetőségeit.

A felvilágosodás humánusabb hullámokkal lazította fel az európai törvénykezést: Cesare Beccaria Bűnökről és büntetésekről című könyvében például nemcsak erkölcstelennek, hanem a társadalomra nézve romboló hatásúnak is tartotta a kivégzéseket. Habsburg Lipót pedig 1786-ben egész Toszkánában eltörölte a halálbüntetést. Érdekes fricska az felvilágosodás emberségességét hirdetőknek, hogy épp ebben az időszakban terjedt el guilottine használata is.

A 19. században sorra törölték el a halálbüntetést az országok, tengeren innen és túl: Michigan állam 1847-ben, Portugália 1867-ben szüntette be alkalmazását. A korszak azért a kivégzést meghagyó államokban a halálnemek forradalmasítását is magával hozta. Így indult kétes dicsőségű útjára George Westinghouse váltóáramos technológiája alapján  a villamosszék.

Kivégzések manapság

A huszadik században finomodtak a módszerek, az NSZK 1950-ben be is tiltotta a halálbüntetést. Franciaország a hetvenes években nyugdíjazta a nyaktilót, 1976-ban Amerikában pedig a Kongresszus az államok belső hatáskörébe utalta a halálos ítélet kiszabhatóságát. Hazánkban a gyermekgyilkos Vadász Ernő volt az utolsó kivégzett, őt 1988. július 14-én kísérték a bitófa alá.

Bár a kivégzési módok „humanizálódtak”, és sok helyen el is törölték őket, 2004-ben mégis 3797 kivégzésről tudósít az Amnesty International jelentése.

A kimutatások szerint az összes halálbüntetés 90%-át Kínában hajtják végre, vagyis nem teljesen alaptalan a HRW kérése. Ugyanakkor nem szabad elfeledni, hogy Amerikában is 59 elítéltet végeztek ki, akik közül később kettőről derült ki, hogy ártatlan. S milyen módszerek dívnak ma? Figyelem, sokkoló videók következnek.