Az áprilisban megszületett farkas kölykökről nincsen friss információnk - közölte az MTI-vel Szabó Ádám, a Magyarországi Nagy Ragadozókért Alapítvány kuratóriumi elnöke. - A megfigyelt kotorékot elhagyták, de nem tudjuk, a család merre jár, hiszen mozgásterületük az egész karsztvidéken elérheti akár a 80-100 négyzetkilométer nagyságot is.

Régi álmunk, hogy az altatólövedékkel megállított egyedeket olyan nyakörves helymeghatározó rendszerrel lássuk el, amely műholdas kapcsolat segítségével folyamatosan közölné az állat pontos helyzetét. Sajnos azonban ehhez a támogatásunkra juttatott összegek még nem elegendőek, hiszen egy ilyen műszer ára eléri az egymillió forintot is.

A Környezetvédelmi Minisztérium "Zöld Forrás" pályázatából az idén nyertünk egymillió forintot, de azt tájékoztatásra, népszerűsítő kiadványokra költjük azért, hogy egyre több támogatót szerezzünk célkitűzéseinkhez - mondta a szakember.

A kutatók arra is kíváncsiak, hogy a szomszédos Szlovákiából, a Szepes-Gömöri Érchegység területéről hozzánk átvándorló ragadozók vajon miért nem tudnak tartósan megtelepedni a karsztvidéken. A farkasok öt éve már szaporodnak nálunk is, de alig egy tucatnyi példányuk ennek ellenére is gyakran visszabarangol Szlovákiába. Az európai hiúzok pedig csak nagyon ritkán látott vendégek nálunk. Ráadásul a farkasokkal ellentétben magányosan vadásznak, csak a kora tavaszi párzási időszakban marad rövidebb ideig együtt a hím és a nőstény.

Két hímről tudnak a megfigyelők a hátrahagyott nyomok és elejtett állatok maradványainak vizsgálatából. A tél közeledtével azonban egyre nagyobb az esély arra, hogy jobban "láthatókká" válnak. A hó sokáig megőrzi nyomaikat. A fokozottan védett állatok vadászata a határ mindkét oldalán tilos. Mégis leginkább az orvvadászok trófeaéhsége veszélyezteti őket, megtizedelve amúgy sem magas számukat.