A Parking Lot Blues című lemezen tizenkét dal hallható, túlnyomórészt ismert bluesfeldolgozások. Mint Szabó Tamás szájharmonikás és énekes, az együttes egyik frontembere az MTI-nek elmondta, a műfaj kedvelői jó anyagot tehetnek a lejátszóba. "Nagyon blues, amit hallunk" - fogalmazott. Elégedetten nyilatkozott a korongról Kepes Róbert basszusgitáros is.
A lemez érdekessége, hogy kiadását az együttes tíz évvel ezelőtti felbomlásának évfordulójára jelentették meg, amit általában nem szoktak ünnepelni.
A Palermo Boogie Gang 1984-ben alakult, sok zenész fordult meg a zenekarban. A klasszikusnak mondható felállás 1988-ra alakult ki: Szabó Tamás, Kepes Róbert, Fekete Jenő (gitár, ének), Bacsa Gyula (zongora) és Mezőfi "Fifi" István (dob).
Az együttes 1991-től öt lemezt jelentetett meg, a mostani a hatodik. Több évi sikeres együttmuzsikálás után feloszlott a társaság, addig azonban 1993-ban kaptak egy eMeRTon díjat. Az utolsó hivatalos koncertet 1997. augusztus 17-én adták a Szigeten. A kapcsolat azonban soha nem szűnt meg teljesen, sőt az együttes 2003-tól felújította a közös munkát, s ha nem is túl sűrűn, de rendszeresen zenélnek - havonta legalább egyszer az Old Man,s Pubban lépnek fel. Kepes Róbert megjegyezte: ebből a laza kapcsolatból még bármi kialakulhat.
Szabó Tamás a Spo-Dee-O-Dee, a Taylor,s Clothes és a Silence együttesekkel dolgozott-dolgozik, míg Fekete Jenő Muddy Shoes néven alakított kedvelt formációt. A többiek is különböző együttesekkel lépnek fel, a legkülönbözőbb zenéket játsszák.
Az új albumon vendégzenészek is játszanak: Ripoff Raskolnikov osztrák gitáros már több mint egy évtizede rendszeres résztvevője a hazai blueséletnek. Szász Ferenc gitáros, akire jelentősen hatott a Palermo zenéje, valamint Long Tall Sonny énekes és gitáros, a mezőny egyik legfiatalabb gitárosa és énekese
A Parking Lot Blues lemezcím akár parkolópályát is jelenthet, s arra utal, hogy elmúltak a pörgős évek. Havonta játszanak egy-egy koncertet, ahol mindenki jókedvű. Sokszor a helyszínen születnek meg a dalok. Az új lemez nem tökéletes, vannak dalok, amik jobban és vannak, amelyek kevésbé jól szólnak, amilyen nyers tud lenni egy koncert.
"Nem dolgoztuk el a számok végeit, sokszor durván és gyorsan ér véget egy-egy felvétel, csak a csupasz számokat akartuk felvenni, taps nélkül" - nyilatkozta a szájharmonikás.
- Szerintem mi már együtt öregszünk, meg elfogadtuk egymást, s ennél nem is kell több - hangsúlyozta Szabó Tamás, aki e gondolatokat a lemezborítón is közreadta.