A "bolygóbébi" korát mindössze 10-16 millió évesre teszik a tudósok, emlékeztetve arra, hogy a Föld immár 4,5 milliárd esztendős, vagyis az újonnan felfedezett égitest még nagyon zsenge gyermekkorban van.
A felfedezést még érdekfeszítőbbé teszi, hogy a bolygócsíra központi csillaga nagyjából azonos tömegű a mi Napunkkal, és a kőbolygóvá válás útján megindult képződmény olyan távolságra kering tőle, amely a csillagászok meghatározása szerint elvileg lakható övezetnek számít, vagyis minden lehetőség adott, hogy a most még csak alakulófélben lévő égitesten egyszer akár az élet is megjelenhessen. Ezt a feltevést az is alátámasztja, hogy a porkorongot jégből összetevődő gyűrű is körülveszi, ami a - legalábbis a földi értelemben vett - élet kialakulásához elengedhetetlen vizet szolgáltathatja majd.
Arra azonban, hogy a tőlünk 424 fényévre lévő bolygót egyszer élet népesítse be, még jó ideig várnunk kell. A számítások szerint mintegy 100 millió évnek kell eltelnie ahhoz, hogy a bolygó elnyerje végleges formáját, és felszínén szilárd kéreg alakuljon ki. További 1 milliárd esztendő múlva válik lehetővé, hogy egyáltalán az élet legkezdetlegesebb formái megjelenhessenek rajta - vélik a tudósok. Ezt követően akár az sem kizárt, hogy a Föld történetéhez hasonlóan több milliárd éves törzsfejlődés eredményeként értelmes lények megjelenjenek az akkor immár érett felnőtté cseperedett bolygón. A bolygókezdemény azonban addig is jó alany lehet arra, hogy az emberiség tanulmányozza: az ő létének előfeltételei miként jelenhettek meg a világegyetemben.
A bolygóbébi létezéséről a Spitzer amerikai űrteleszkóp révén szereztek tudomást az űrkutatók. A világmindenséget infravörös tartományban fürkésző Spitzernek az a feladata, hogy a Napnál jóval fiatalabb csillagok környezetét tanulmányozza új bolygók születésének a kimutatása reményében.