Az utóbbi években nem nőtt az öngyilkosságok száma, de nem is csökkent. Statisztikai adatok szerint ez a mutató a nyolcvanas évek közepén volt a legmagasabb.
- A haláltól félünk. Az öngyilkos bátor, vagy gyáva?
- A gyávaság, bátorság ellentétpár nem alkalmas a lelkiállapot meghatározására, melyben az ember elkövetheti az öngyilkosságot. Minden kategória, ami minősítést jelent, nagyon szerencsétlen és kerülendő. Ha valakinek a családjában volt már öngyilkosság, akkor a rizikó nagyobb. Ezt természetesen ketté bonthatjuk: van egy genetikai és egy mintakövetési oldala. Kockázatot jelent, ha az egyén valamilyen pszichiátriai betegséggel küzd, ez lehet például depresszió. De kockázati tényező az életkor, a családi állapot - egyedülállóknál nagyobb a rizikófaktor. Vannak élethelyzetek, amikor az egyén vesztesnek érzi magát, elsősorban érzelmi veszteségre gondolok.
- A hozzátartozók, a környezet bűntudatban él. Úgy érzik: ha időben észreveszik, talán segíthettek volna.
- Ez nagyon fontos kérdés. Többször lehetne segítő módon beavatkozni, mint általában történik. De a hozzátartozókat sem lehet hibáztatni, mert ezeket a jeleket sokszor még a szakemberek sem ismerik fel. Szakértői szemmel van egy jellegzetes tünet együttes. Egyik jellemzője, hogy az illető egyén beszűkül, a kapcsolatait nem veszi igénybe, úgy érzi, nincs senki, akihez fordulhat, befelé fordul, állandóan egy probléma foglalkoztatja. Ez később beleviszi az öngyilkosságba. Elkezd foglalkozni azzal, mi lenne, ha meghalna, ezek általában indirekt utalások. Néha segítséget kérnek, de ezt nem verbálisan kell érteni: elkezdenek csavarogni, elkövetnek öngyilkosságot, amibe nem lehet belehalni, de jeleznek vele.
- Maga az öngyilkosság, ha rászánja magát valaki, rendszerint néhány perc alatt bekövetkezik. Pillanatnyi elmezavar váltja ki a döntést, vagy készül rá az áldozat?
- Kétségtelen, hogy van egy nagyon erős beszűkülés. A beteg nincs tudatában döntési képességének, sötétebbnek látja helyzetét, mint a valóság, de lehet készülni rá. Ezt úgy kell értelmezni, mint megoldást egy problémára. Van egy ambivalencia: meg akar halni, nem is. Ilyenkor döntő, az egyént milyen hatások érik, illetve időben beavatkoznak-e a hozzátartozók? Elhangzanak-e megfelelő pillanatban a megfelelő szavak? Azoknál az öngyilkosoknál, akiknél tényleg csak a gyors orvosi beavatkozáson múlik az élet, és utólag analizáljuk, kiderül, nagyon ritka, hogy az illetőt a halál motiválja. Döntő ok: azon a módon nem akart élni, ahogyan addig élt.
- Kikre jellemző az öngyilkosság? Lehet korosztály, iskolai végzettség, városi, vagy falusi lakosság szerint csoportosítani?
- Ha portrét kell rajzolnom: középkorú, vidéken élő elvált férfi, nem túl magas az iskolai végzettsége, alkoholproblémákkal küzd, és rokonságában előfordult már öngyilkosság.
- Ha a családot említette: mennyire befolyásol a hajlam és örökletesség?
- Nem mondhatjuk, hogy megtaláltuk azt a gént, ami felelős az öngyilkosságért, de hogy bizonyos családokban halmozottan fordul elő, az tény. Az önpusztításra való hajlam mindenképpen. Van egy alapszabály: minden öngyilkossági kísérletet komolyan kell venni, akkor is, ha nem alkalmas az élet kioltására.