Végre egy őszinte, tiszta hang a fecsegés tengerében. Azt hiszem, Kelemen Annára van szükségünk. Annát a Parlamentbe, Annát a kormányba! Ha egy kicsit felcseperednek majd a gyermekeim, biztos elviszem őket a művésznőhöz, akinek foglalkozása: Kelemen Anna. Mert mindent szeretnék, csak azt nem, hogy korlátolttá váljanak, mint egy szürkemarha.

Kicsit bánom azért, hogy én nem lehetek Kelemen Anna, s egész nap korlátolt barmok között próbálom népszerűsíteni a maszturbációt és a szexet. De hát ez az én misszióm is már. A keresztem. Ha nem is templomi. Talán tudat alatt ráéreztem Annára. Persze lehet, hogy csak arról van szó, hogy én sem szeretnék korlátolt barmokat pesztonkálni egész nap.

Néha magam is egy okos prostituáltnak tartom magam. Bár inkább egy idióta vagyok, azt hiszem. De azért mégiscsak tarthatom magam okosnak. Na jó, pontosítok: okos prostituáltnak. Ezt magyarul úgy mondják: kurva, de az egy csúnya szó, s azt nem illik, ugye, leírni. Sok mindent nem illik, amúgy: mindezek mellett. Például tévét nézni, bulvárt olvasni, templomba járni se illik.

Magyarországon leginkább megdögleni illik. Melózni, kussolni, nyalni és talpalni, aztán felborulni. Lábbal felfelé. Feldobni a talpat. Az acélbetétes bakancsot. Álmodozni sem illik, budai négyszobás, fűthető, nagy erkélyes álmokról, vagy örökös taxi- és operabérletről, soha ki nem fogyó bankszámláról, és „halivúdi álomkonyháról” sem természetesen.

Ezek igencsak helytelen dolgok. Immorálisak. Aláássák a nemzet egységét, egyáltalán megfúrják a társadalmi kohéziót. Alapjaiban ingatják meg a magyar társadalmat. Csak azt illik gondolni, hogy Anna így meg úgy, hogy dögöljön meg ésatöbbi. De ez az igazi baromság: nem Annát kell utálni. Annát, ha követni nem is bírja mindenki, de rászavazni mindenki tud. Simán. Ismétlem: Annát a Parlamentbe!

Szó ami szó, illetve száz szónak is egy a vége. Én azt akarom, hogy Annának összejöjjön. Kurvára szorítok neki.