A szülőpár, Tao és Shien az európai fajmentő program (EEP) keretében 2012-ben érkezett a szegedi állatkertbe, és már gyakorlottnak számítanak, tavasszal világra jött kölykük a tizenegyedik.
A többi közt a jó tartási körülményeknek köszönhető szaporulat kiemelkedőnek számít, az európai állatkertekben a faj csupán 160 példányát gondozzák.
A binturongok az Indokínai-félsziget sűrű erdeiben élnek, a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) adatai szerint egyre csökkenő számban. Elsősorban az élőhelyének elvesztése, a fakitermelés és az ültetvények térhódítása, valamint a vadászat, vadbefogás veszélyezteti.
Ha valamiről megjegyzik az emberek a nevüket, az egy különleges tulajdonságuk: a szaguk a popcornra emlékeztet. A nevüket megpróbálták helyettesíteni a nyestmedve, medvenyest, sőt a medvemacska elnevezésekkel, de egyik sem ragadt meg a köztudatban. A binturong első ránézésre medveszerű, de mászik, mint a macska, a testalkata viszont a nyestekére emlékeztet. Az egyik legnagyobb cibetmacskaféle testhossza csaknem egy méter, tömege eléri a 14 kilogrammot. Jellegzetessége a rendkívül izmos, hosszú farok, amellyel - az óvilági emlősök között ritka módon - kapaszkodni is tud.
A nőstényeknek - három hónapos vemhesség után - évente kétszer születik kölykük, alkalmanként leggyakrabban kettő, de az utódok száma időnként eléri a hatot is. A korábban Szegeden született fiatal binturongok nem maradtak a vadasparkban: francia, szerb, holland, olasz és lengyel állatkertekben folytatták az életüket. A tavalyi kölykök a járvány korlátozásai miatt még nem költöztek át új helyükre, de a két fiatal nőstény rövidesen a Krakkói Állatkertben élhet tovább.
