2024. március 28. - Gedeon, Johanna
Küldő neve: Címzett neve:
Küldő e-mail: Címzett e-mail:
Üzenet (opcionális):
Korábban úgy tartották, hogy teliholdkor a Föld mágneses árnyékoló hatása megvédi a Hold felszínét a napszél részecskebombázásától. Facskó Gábor és munkatársai azonban új tanulmányukban kimutatták, hogy a Föld mágneses védőpajzsa kitérülhet, váratlan sugárözönnel árasztva el a Hold felszínét.
2020. június 9. kedd 10:21 - HírExtra

 Eredményük fontos tanulságokkal szolgál a közeljövő emberes holdutazásainak tervezéséhez.

A napszél a Nap felső atmoszférájából ered, és minden irányban kifelé terjed a helioszféra határáig. A szuperszonikus és szuperalfvénikus (azaz a hangsebességnél és a transzverzális magnetohidrodinamikai hullámterjedési sebességnél gyorsabb) plazmaáram kölcsönhatásba lép az összes objektummal a Naprendszerben. A kölcsönhatás eredményeképpen nagyon gazdag és sokrétű tartományok jönnek létre az adott égitest környezetében.

Ezek a régiók és jelenségek egészen mások attól függően, hogy a napszél mágneses térrel ütközik és térül el, vagy mágneses tér nélküli, de légkörrel rendelkező bolygó légkörével és indukált magnetoszférájával lép kölcsönhatásba.

A szélzsák a szél irányának és erősségének fontos jelzője, a légmozgás következtében mutatott viselkedése hasonló ahhoz, ahogy a magnetoszféra reagál a napszél változásaira

A Holdnak nincs sem légköre, sem mágneses tere, amely megvédené felszínét a napszél részecskéinek becsapódásától. Kísérőnk felszíne a bolygónk körüli pályájának háromnegyedén közvetlenül ki van téve a napszélnek és minden Napból érkező részecskesugárzásnak, a szoláris-energikus részecskék bombázásának, azaz olyan nagy energiájú elektronok, protonok és ionok becsapódásának, amelyek egy-egy napkitörés folyamán vagy egy-egy koronakitörés lökéshullámán gyorsulnak fel, és érnek el nagy energiát.

A pálya maradék egynegyedén, azaz a telihold környékén a Hold belép a Föld lökéshulláma mögötti tartományba, a mágneses burokba, illetve mágneses védőernyőjébe, a magnetoszférába. Bolygónk eredetileg közel dipólus mágneses tere a napszél nyomásának hatására a Nap felőli oldalon összenyomódik, az éjszakai oldalon azonban nagyon elnyúlik. Az éjszakai magnetoszférát körbeveszi a mágneses burok, a lökéshullámon keresztülhaladt, felhevült és lelassult napszéláram tartománya, akárcsak a nappali oldalon.

Egészen pontosan nem lehet tudni, hogy meddig is terjed a földi magnetoszféra, annyit azonban bizonyos, hogy a Földtől 2 millió km-re is érzékelhető, hiszen a STEREO B szonda műszereinek mérései szerint a Nappal ellentétes irányban ilyen távolságban belépett a magnetoszférába.

Korábbi tanulmányok alapján úgy vélték, hogy a Hold körül keringő mesterséges égitestek és a felszínre leszálló űrhajósok telehold környékén biztonságban vannak, mert a Föld megnyúlt, a Nappal átellenes, éjszakai magnetoszférája hatékonyan megvédi őket még a 4 MeV, sőt esetenként akár a néhány GeV energiájú szoláris-energikus részecskék kitöréseitől is.

A napszél hirtelen irányváltozása veszélyezteti az űrhajósok életét

Journal of Geophysical Research: Space Physics vezető űrfizikai szaklapban megjelent tanulmány a NASA THEMIS-ARTEMIS misszió méréseit elemezve kimutatta, hogy a bolygóközi lökéshullámok eltéríthetik a földi magnetoszférát, úgy, mint egy szélzsákot. Ezt a jelenséget először 1972-ben jelezték előre, de akkor azt feltételezték, hogy csak a Földtől nagy távolságra történhet meg, ahol a kitérés mértéke elegendően nagy.

Ezt végül 30 évvel később a WIND űrszonda erősítette meg több mint 100 földsugár távolságra a Földtől a Nap irányával ellentétesen. Azonban az ARTEMIS mérései feltárták, hogy a magnetoszféra kilengése váratlanul megtörténhet harmadakkora távolságban, a telehold pozíciója közelében.

Ez az esemény kibillenti a mágneses pajzsot, és a Hold a napszélbe vagy a mágneses burokba kerül, ahol a részecskesugárzás erősebb. Ez a meglepetésszerű eltérülés és kibukkanás telehold idején megmutatta, hogy a Holdra szálló űrhajósokat és az infrastruktúrát nem védi megbízhatóan a Föld mágneses pajzsa. A felfedezés alapján a dinamikusan változó holdi környezet egy sokkal jobb modelljét lehet kifejleszteni. Ez a modell szükséges ahhoz, hogy a Hold felszínén tevékenykedő személyzetet időben figyelmeztessék a szoláris-energikus részecskék veszélyes kitöréseire

 

 

 

Forrás: MTA
Kapcsolódó cikkeink
További cikkeink
Legfrissebb hírek
Legolvasottabb hírek
Legfrissebb írásaink
Legolvasottabb írásaink
Szavazás Tudomány témában
Ön szerint mi okozta a koronavírust?
Egyszerű véletlen
Az állatok és emberek közt megnövekedett találkozásszám
Kína terjesztette gazdasági előnyökért
Trump áll mögötte
Nem tudom, de nem lehet véletlen
ÁLLÍTSA BE A DÁTUMOT ÉS MEGTUDJA MI TÖRTÉNT AZNAP A VILÁGBAN
A HírExtra különleges időgépével nem csupán egyetlen hírre, de az adott nap teljes híranyagára rátalálhat, az oldal fennállása óta.
Dátum: - - Idő: -
FOTÓTÁR
Felkapcsolták a margitszigeti futókör LED-világítását