Kevés kivételtől eltekintve a pártok egyfajta ideológia mentén szerveződnek. Így beszélhetünk konzervatív, szociáldemokrata, liberális stb. tömörülésekről – legalábbis a felnőttek országaiban. Nálunk ez a feje tetején áll.

Ezek nem szociáldemokraták

Az MSZP a szociáldemokrácia köpönyegébe szeretne bújni, mégis folyton csak adókat emel, elvon, a dolgozókat nemhogy segíti, de egyre több terhet rak rájuk: ez teljesen ellentétes az alapelveivel. A vezetőik milliárdosok és körüllengi őket a burzsoázia diszkrét bája.

A szociáldemokrácia legfőbb célja, hogy csökkentse a társadalmi különbségeket. Ezzel szemben például az Operabál - a felső tízezer legrongyrázóbb eseménye - fővédnöke paradox módon egy szocialista politikus Lévai Katalin volt. Normál esetben neki az Operával szemben kellett volna zsíros kenyeret osztani a hajléktalanoknak. (Főleg a tolerancia, meg az esélyegyenlőség legfőbb harcosaként.)

Ezek nem konzervatívok

A konzervatívnak hazudott Fidesz meg jön az adócsökkentéssel, és az osztogatós politikával. Éppen azzal, ami egy felnőtt konzervatív pártnak az utolsó ötlete lenne. Egy jobbközép párt alapelvei szerint sosem kezdene el szociális juttatásokat agyra főre kiutalni, főként egy világválság kellős közepén. Orbán vezér viszont képtelen kimondani a szót: megszorítás.

Ezek nem liberálisok

A mi deklarált liberálisainkról meg jót vagy semmit. Mert akik a sajtószabadságot próbálják korlátozni - nem mennek el televíziókba, meg nem nyilatkoznak bizonyos médiumoknak -, azok ne beszéljenek szabadságról, meg előítélet-mentességről. Akik nem képesek elviselni, hogy magyar gárda masírozik az utcákon, vagy hogy a „liberális városuk” vezérét tojással dobálják meg a más véleményen lévők, azok ne beszéljenek toleranciáról. Főleg, hogy a tojásdobálás kőkemény szankcionálását éppen ők szavazták meg. Mi ez, ha nem a legszigorúbb szélsőségesség? (Jobb és baloldali diktatúrák folyamodnak ilyen eszközökhöz.)

Mit eredményez mindez?

Vessünk egy pillantást az aktualitásokra. A Fidesznek nincsen programja, pedig úgy fest kénytelen lesz jövőre átvenni a stafétát. De tényleg elhiggyük, hogy nincs programja, nincsenek szakértői és halvány lila elképzelése sincs a jövőről? Ugyan. Mivel voltak már kormányon és viszonylag tűrhetően teljesítettek, biztosan vannak ott szakemberek és valami programocska is akad. Csakhogy: ez a mi demokráciánk, mint említettük, a bölcsődei szintet sem éri el.

A Fidesz azért nem akar programot letenni – számokkal és aprólékosan kidolgozott konkrétumokkal –, mert hatalmat akar. Ha pedig elárulja céljait, akkor a jelenleg uralkodó Gyurcsány király ellopná azokat.

Elásva a kutya

És ez itt a bökkenő kérem. Erre megy ki ez az egész csecsemőoázás. A hatalmon lévő megpróbál mindenáron hatalom maradni. Teszi ezt úgy, hogy mindig azt mondja, ami éppen a legnépszerűbb, ami még egy kicsit tovább hajthatja a hajóját. Nem számít, hogy milyen ideológiát képvisel a pártja és azok szavazóbázisa, csak az számít, hogy azt a megoldást válassza, ami tovább tarthatja a székében. Ha ez éppen adócsökkentés, akkor azt, ha családi pótlék növelés, akkor azt, ha áfa emelés, akkor azt.

És persze, hogy keresi a kompromisszumokat: hiszen ez tartja életben. Hogy mindig a legjobb megoldást válassza. Mivel saját szakértői a tapasztalatok szerint elég korlátoltak, így kénytelen a független, illetve a másik tábor szakértőinek tanácsát is figyelembe venni.

Nézzünk egy extrém példát:

Ha a Fidesz javasolna egy olyan zseniális tervet, amivel az egész országot ki lehetne húzni a bajból és senki nem járna rosszul (utópia, de a játék kedvéért fogadjuk el), akkor a Gyurcsány-kormány köpne a baloldali ideológiá(k)ra, és átvenné, majd megvalósítaná. Ki járna jól? Bizony az, aki végrehajtja. Még ha nem is ő találta ki. Azaz, örökké maradhatna Gyurcsány miniszterelnök úgy, hogy többi párt legjobb ötleteit tenné magáévá, az ország szépen működne, saját (szociáldemokrata) programja pedig a szemétdombon végezné.

Az országnak ez még jó is lenne. De ugye azért érezzük benne a demokrácia halálát és az igazságtalanságot is? Más országokban, ha valakinek a 48-ik programja sem működik, úgy repül a bársonyszékek, sőt, az országvezetés közeléből, hogy a lába nem éri a földet.

Nagy a tét

A Fidesznek kutya kötelessége lenne előállni a programjával, még akkor is, ha ez a saját népszerűségét csökkentené, a miniszterelnökét meg növelné. Politikailag érthető okokból nem mennek ebbe bele, jelenleg azonban az ország sorsa a tét, nem pedig a pártoké. Kimondhatjuk: itt már messze nem az ideológiához, a választókhoz, ne adj Isten a hazájukhoz akarnak hűek lenni politikusaink, hanem a hatalomhoz. Mindent félredobnak és kiforgatnak a megszerzéséért.

Teljes tehát a káosz a Kárpát-medencei kisdedóvóban. És sajnos a politikai elitünk nemhogy gyerekcipőben nem jár, de úgy tűnik, még járni sem tanult meg, csak ül, gügyög, és nyáladzva piszkálgatja egy atombomba gyújtószerkezetét.