Kristinn August Fridfinnsson lelkész a televíziónak elmondta: a temetést olyan gyorsan szervezték meg, hogy mire megérkezett, már vége is volt a szertartásnak. Miután a templom Fischer izlandi barátjának és szóvivőjének, Gardar Sverrissonnak a családi birtokán fekszik, a lelkész engedélyéhez nem volt szükség a temetéshez.
A szertartáson maroknyi ember vett részt, közöttük Fischer élettársa, Vatai Mijoko és maga Sverrisson.
A chicagói születésű, félig magyar származású versenyző 2005-ben Reykjavíkban telepedett le. Fischer pályafutása legnagyobb sikerének helyszínén élte utolsó napjait: 1972-ben - megszakítva a hosszú évtizedek óta tartó szovjet hegemóniát - Borisz Szpasszkijt legyőzve ebben a városban nyerte el a sakkvilágbajnoki címet.
Az izlandiak általános véleménye szerint a Reykjavíkban lejátszott döntő erős befolyással lehetett a helyi törvényhozókra abban, hogy a szigetország befogadja a sakkzsenit. Ezzel nagy valószínűséggel megmentették őt attól, hogy az amerikai igazságszolgáltatás ítélkezzék fölötte, és akár szabadságvesztést rójon ki rá. Fischer ugyanis 1992-ben szembeszegült azzal a washingtoni tilalmi intézkedéssel, amely a Jugoszláviát sújtó amerikai szankciókból fakadt, és a balkáni országban 3,3 millió dollárért egy parti erejéig sakktáblához ült korábbi nagy riválisa, Szpasszkij ellen, akit megint csak legyőzött.
Fischer ezt követően már nem tért vissza az Egyesült Államokba, hanem eltűnt a hatóságok szeme elől, és bujkálva a világ számos országában megfordult, egyebek között Budapesten is élt egy ideig.
