Régóta gondolkozom rajta, hogy milyen szerencsés csillagzat alatt születhetett fővárosunk tömegközlekedési vállalata (még anno a hangzatos BESZKÁRT néven), hogy olyan világviszonylatban is kiemelkedő formátumú szakembereknek adhatott elnöki széket, mint Aba Botond, vagy mint jelenleg Antal Attila. Mindennemű ellenük irányuló támadást eleve hiteltelenít a tény, hogy regnálásuk (nem helyes ez a dölyfös kifejezés, inkább „szolgálat” illene ide) alatt sosem látott virágzásnak indult a budapesti tömegközlekedés.

Ennek eklatáns példája a gyorsan, ügyesen, hangtalanul letendereztetett 4-6-os, aminek köszönhetően a Föld egyik legmodernebb szerelvénytípusa siklik körútjainkon. A grandiózus kezdeményezést már megvalósulása pillanatában bírálatok érték, pedig a kifogásolt műszaki zavarok valójában nagyon is célzatos és szükséges tesztek voltak. Mégiscsak jobb az elején látni, hogy egy-egy üzemi baleset milyen következményekkel jár, mint mondjuk pár hónappal később, nemde?



Ám nem kell azért éveket visszautaznunk az idő sárga villamosán, hogy meggyőződhessünk a BKV városszerte megnyilvánuló gondoskodó magatartásáról! Hiszen alig egy hete kaptunk rá ígéretet, hogy szilvesztertől fél órával később indul majd a földalatti, és ritkábban fog napközben járni: így végre lesz néhány nyugodt percünk a legnagyobb reggeli rohanás közben, hogy kicsit lepihenjünk, önmagunkra figyeljünk, és átgondoljuk az élet nagy kérdéseit. Ezért sem sietik el a négyes metrót, hiszen az szintén beláthatatlanul felpörgetné amúgy is fénysebességű életünket.

Sokan hőzöngenek amiatt, hogy a járatritkítások elérik a felszíni tömegközlekedést, illetve több komplett vonal is megszűnik. Nekik üzenem, hogy a tudatlanság sűrű ködfelhője homályosítja el éleslátásukat, hiszen nem veszik észre, hogy a peremkerületi buszjáratok eltörlése a környezettudatos életmód elegáns visszacsempészését jelenti technokrata világunkba. Ha Rákosalsóbitangról csak félóránként van lehetőségünk a belvárosba jutni, egyértelműen a természetbarát kerékpárt vagy a gyaloglást fogjuk választani. Ilyen egyszerű ez, kérem szépen.

Akadnak, akiket még a BKV anyai óvó szeretettel készített videója sem győzött meg az intézkedések szükségességéről, pedig a film kedvesen, didaktikusan magyarázza el nekünk a lényeget. Méghogy manipulatív a képsor csak amiatt, mert üzemkezdés előtt mutatja meg a kisföldalatti ürességtől kongó megállóját! Ez egyszerűen olyan kicsinyes és gáncsoskodó vád, hogy civilizált ember nem is méltatja válaszra, így én sem.

Inkább felhívom a figyelmet a másik, alaptalanul kárhoztatott lépésre, a tarifák 13 százalékos emelésére. Sajnálatos, hogy senki sem veszi a fáradságot, hogy leszálljon a sztereotípiák csuklósbuszáról, és a közhelyek mögé nézzen. Hiszen akkor látná, hogy a jegydrágítások mögöttes célja a fővárosi lét becsületének visszaállítása. Hogy miért is? Mivel eddig oly mértékben alacsonyak voltak az utazási díjak, hogy a hozzánk látogató külföldiek az árak láttán szánalmasnak gondolták a tömegközlekedés színvonalát. Még a legelvakultabb kevélymagyar is beláthatja: magas tarifákkal ázsiónk, tisztességünk is megnő a turisták szemében!

Itt kell megragadnom az alkalmat, hogy komoly erkölcsi megintésben részesítsem a Volán dolgozóihoz hasonlóan rebellis természetű BKV-sofőröket! Eszetekbe ne jusson sztrájkra gondolni, miközben Közép-Európa modern metropolisában a legkorszerűbb vállalatnál dolgozhattok! Aljas vádaskodás, hogy a buszok levegőtlenek, télen megfagy bennük az olaj, és nem fűthetőek rendesen! Aki vezetett már igazi BKV-s járművet, az tudja: álomba ringató lengéscsillapításával, biedermayer üléseivel, és kellemesen mediterrán klímájával utolérhetetlenek a BKV-s buszok.

S ne jöjjön egyetlen reakciós (aki titokban élvezi a társaság szolgáltatásait, miközben harsányan szapulja azokat) sem azzal a megtévesztő féligazsággal, hogy nincsenek fejlesztések a vállalatnál! A piros metró állomásainak felújítása mégis mi volt? A legtrendibb fürdőszoba-dizájnt valósították meg, amihez stílszerűen a felszíni peronokon még zuhanyzót is biztosítottak a fedőelemek divatosan aszimmetrikus összeillesztésével. S előre közlöm, kár azzal jönni, hogy nem működnek a mozgássérülteknek épített liftek. Csak megsúgom, épp ez szolgálja a teljes esélyegyenlőséget: ha az egészséges emberek sem mehetnek felvonóval, akkor miért tehetnék ezt meg a kerekesszékesek? Lehet, hogy fáj, de ez a fair play.

Egyesek azzal a bornírt és nevetséges felvetéssel jönnek, hogy a gödöllői HÉV és a kettes metró összekötése felgyorsítaná az agglomerációba való kijutást. Lehet, hogy így van, ám a hosszabb utazási idő mellett még komolyabb érvek szólnak, ugyanis ezáltal jobban megcsodálhatóak a cinkotai, és mátyásföldi táj szépségei. Sajnos a MÁV illetékeseivel még nem sikerült egyeztetni, így ők egyelőre tíz perccel gyorsabban érnek ki Gödöllőre, mint a régi jó, zöld elővárosi vonatok. Mi ez, ha nem a géplelkű, tömegtudatú konzumidióták önámítása? Na ugye.



Nem tudom, egyáltalán mennyire van nekem jogom megvédeni a BKV vezetőit, akik a cég hűséges, öreg varázslóiként éjt nappallá téve értünk (érted is!) dolgoznak. Mégis megpróbálom, és itt minősítem alantas és nemtelen bolsevista (tetszés szerint választhatóan hitlerista) agressziónak azokat a kritikákat, amelyek az ő javadalmazásukat kérdőjelezik meg. Nem leszek oly kicsinyes, hogy pontos számadatokat idézzek, de azt le kell szögeznem: ezerszeresen rászolgáltak szerény apanázsukra, sőt, illő volna ennyi önzetlen munka után közadakozással segíteni őket, és családjukat!

Indítványozom, hogy a BKV legfelsőbb irányítói az értünk folytatott sokévnyi áldozatos munka elismeréseképpen kapjanak aranyból és titánból öntött szobrot a Móricz Zsigmond körtéren! Javaslatom is van az emlékműre: az életnagyságú szoboralakok álljanak körül egy jelképes áramszedőt, a háttérben pedig a budagyöngyei villamosjavító sziluettje bontakozzon ki. Adományokat szerkesztőségünk címére várunk.