Az Antarktisz körül húzódó Déli-óceán a bolygó egyik legnagyobb hőtárolója. Az ipari forradalom kezdete óta az óceánok nyelték el az emberi tevékenység által termelt többlethő több mint 90 százalékát, ebből jelentős rész a Déli-óceán mélyrétegeiben halmozódott fel. Emellett a szén-dioxid-kibocsátások mintegy negyedét is ez a hatalmas víztömeg kötötte meg. A tudósok azonban most arra figyelmeztetnek: ez az energiamennyiség nem maradhat örökké az óceánban.
Friss modellezések szerint a jövőben, amikor az emberiség végre visszafogja a kibocsátásait, sőt akár „nettó negatívba” is fordul – vagyis több szén-dioxidot von ki, mint amennyit kibocsát –, a globális hőmérséklet csökkenni kezdene. Csakhogy a Déli-óceán ekkor váratlanul visszaengedheti a mélyben tárolt hőt a légkörbe. A kutatók ezt a folyamatot találóan „termikus böfögésnek” nevezték el, amely egyáltalán nem veszélytelen jelenség.
A modellek alapján a hirtelen felszabaduló hő olyan mértékű felmelegedést idézhet elő, mint amilyet jelenleg maga az emberi kibocsátás okoz. Mindez azt jelenti, hogy még akkor is, ha az emberiség jelentős erőfeszítéseket tesz a klímaválság mérséklésére, az óceán egy ideig tovább fűtheti a bolygót – akár egy teljes évszázadon át.
A jelenség egy kávéhoz hasonlítható: ahogy a frissen főzött ital lassan átadja hőjét a szobának, úgy adhatja át a Déli-óceán is a benne felgyülemlett energiát a légkörnek. A különbség csak annyi, hogy a következmények globálisak lennének: a felmelegedés lassulása helyett átmeneti gyorsulás, újabb szélsőséges időjárási minták, és tovább növekvő tengerszint.
A kutatók szerint a jelenséget még van idő pontosabban megérteni, de egy dolog már most biztosnak tűnik: az óceánok nem passzív szereplői a klímaváltozásnak. És a Déli-óceán hamarosan visszaszólhat.
