A tanári pályára nem valók fokozatos elbocsátására lenne szükség – sok egyéb mellett ezt az oktatáspolitikai ajánlást fogalmazta meg a Sólyom László által életre hívott Bölcsek Tanácsa. A témát vezető Csermely Péter biokémikus, hálózatkutató szerint az iskolarendszer maximum nyolc év alatt megreformálható, de ez nem megy az iskolai értékrend megerősítése nélkül.

A Bölcsek helyenként kemény megállapításainak értékelésére a HírExtra a két nagy magyar pedagógus-szakszervezet vezetője közül ezúttal Galló Istvánnét, a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) elnök asszonyát kérdezte.

Osztják a Bölcsek véleményét, mi szerint el kellene bocsátani az alkalmatlan pedagógusokat?

Egy szakszervezeti tisztségviselő erre a kérdésre nem válaszolhat igennel. Ám a tanulmány alapvetően nem is erről, hanem arról szól, hogy az oktatás rendszerét egészében kellene nézni és ezzel mi is mélységesen egyetértünk. Ez a rendszer annyira bonyolult, annyira szorosak az összefüggések, hogy nem lehet csak egy-egy intézkedéssel eredményt elérni. És azt is ki kell mondani, hogy a pedagógusszakmában sincs több alkalmatlan kollega, mint az orvosi vagy az ügyvédi pályán.

Tehát komplex megoldás kell. Ezt hangsúlyozza a tanulmány is, külön kiemelve a szakma erkölcsi és anyagi megbecsülésének elengedhetetlen fokozását.

Ez a probléma nem öt, nem is tíz éve kezdődött, hanem sokkal régebben, csak éppen mára üt vissza. Kezdve azzal, hogy nem igazán motiváltak a fiatalok, hogy ezt a pályát válasszák, egészen odáig, hogy a közvélemény szemében ma már nem él a hivatástudatos pedagógus képe. Pedig én azt mondom, még ma is többségben vannak az olyan kollegák, akik szívvel-lélekkel csinálják a tanítást

Csermely úr szerint nagyon sok olyan fiatal kerül ma a pályára, aki nem oda való.

Én semmiképp nem fogalmaznék ilyen sarkosan. Ám az igaz - és ezzel a PSZ is egyetért -, hogy ma pedagógus-túlképzés van Magyarországon, és ez egyértelműen az egyetemek, főiskolák lobbijának köszönhető. Úgy véljük, a bolognai rendszer a pedagógusképzésben nem vált be, ezért itt vissza kellene állítani a hagyományos, négy-, öt-, hatéves képzési formát.

Ezt értsem úgy, hogy a tanárképzés mennyisége és minősége közt feszülő ellentétet a bolognai rendszer felszámolása oldhatná fel?

Inkább úgy fogalmaznék, hogy a bolognai rendszer nem segítette a pedagógusprobléma megoldását. Mert tudomásul kell venni, hogy a mienk készségszakma, amely a tárgyi tudáson túl komoly pszichológiai rátermettséget is követel a művelőjétől. A mai felvételi rendszer azonban nem alkalmas arra, hogy kiszűrje, ki alkalmas a pályára és ki nem.

Régóta tiltakoznak az egységes szakfelügyeleti rendszer megszűntetése miatt. Hogyan mérhető ma a pedagógusok teljesítménye?

Ma úgynevezett belső minősítési rendszerben az iskolák a diákokkal és szülőkkel közösen értékelik a pedagógusaikat. Sok kolléga sérelmezi is, hogy az ő munkáját a laikusok véleményezzék, és valljuk be, ez azért valóban kétélű dolog.

Miért?

Tessék már mondani, egy orvos mikor mer minősíteni a beteg?