Nem csattogott a kalapács: az aukció fele a Szalonban maradt

A festmények, grafikák és kisplasztikák 211 tételében 123 a Nádor 15 Galéria, illetve a Gallery Christoff magángyűjteményből érkezett. Ez utóbbi mögött saját adatlapja szerint egy ingatlankezeléssel, -forgalmazással foglalkozó szentendrei székhelyű kft. áll. A katalógus tanúsága szerint az innen származó festmények java részét a tulajdonos az utóbbi egy-két évben vásárolta a két legnagyobb aukciósház árverésein.

Az anyag nagy része - mintegy harminc tétel - millió forint feletti kikiáltási árról indult, de csak tizenhét alkalommal koppant a kalapács millió forint felett. Igaz, leginkább induló áron vagy egy-két licitlépcsővel megemelve értek célba ezek is. Az aukció csúcsdarabja, Tihanyi Lajos Trencséni utcája, a festő legtermékenyebb korszakából, 1912-ből való gazdag koloritú tájkép, amely a tér és a kompozíció mesteri szerkesztésével Cézanne hatásáról árulkodik. 24 millió forintról indult, és mivel ketten is versenyeztek érte, felment 30 millió forintra. A Horváth Béla gyűjteményéből származó festmény szerepelt a Kieselbach Galéria 2007-es tavaszi aukcióján, kikiáltási ára akkor 15 millió forint volt, s ott 26 millióért vették meg.

A másik főmű, Perlrott Csaba Vilmos 1928-as Nagybányai tája Helmut Turck gyűjteményéből való. Ez a kép három Kieselbach-árverést is megjárt, 2000 tavaszán még másfél millióért lehetett megvenni. Most, a Belvedere árverésén megtartotta 18 millió forintos kikiáltási árát.

Fényes Adolf Kisvárosi utcája 3,2 millió forintról 3,6 millióig jutott(a festmény a 2006-os téli Kieselbach-árverésen 1,2 millióról 3,2 millióig növelte az árát). Pekáry István üde Lakodalmas menetéért egymillió forinttal adtak többet 1,6 milliós kikiáltási áránál. Zsögödi Nagy Imre korai vászna, a Hímző lány 1,8 millióról 2,2 millióig ért. Ugyanígy 2,2 milliót fizettek Bornemisza Géza 1924-es tihanyi látképéért. Megadták a 2,8 millió forintot a Rippl-Rónai József késői korszakából való, finom pasztell női portréért. Bruck Lajos Gombaszedő lány című képe a Virág Judit Galéria 2007-es őszi aukcióján 850 ezerről emelkedett 2,2 millióra: most 2,2 millióról kezdett, és ennyit is adtak érte.

Kikiáltási áron, 1-2 millió forintért vitték el Kádár Béla, Iványi-Grünwald Béla és Bánáti-Sverák József festményét. Ott hagyták viszont Hollósy Simon, Berény Róbert, Czóbel Béla, Szőnyi István, Vaszary János, Szobotka Tibor, Réth István, Patkó Károly, Jándi Dávid és Egry József egy-egy alkotását.  Néhányszor 950 ezer forintról kúszott az ár millió forint fölé. Így Vadász Endre Velencei kikötője és Benkhard Ágost aktja 1,3 millióig jutott, míg Nagy Oszkár Felsőbányai utcáját 1,4 millióért szerezték meg.

Moholy-Nagy László 1923-as rézkarcát kikiáltási áránál éppen 100 ezer forinttal magasabban, 190 ezer forinton ütötték le. Medveczky Jenő Falusi utcájáért öt telefonos licitáló versenyzett, így 120 ezer forintról 360 ezerig juttatták. Hasonló arányban vitték a 19. századi osztrák, német, magyar, angol és francia ezüst használati és dísztárgyakat. Carl Blasius ezüstműves 1811-es bécsi kiöntője 300 ezer forintról 480 ezerig emelkedett. Egy 1838 utáni francia csokoládéskanna, TF mesterjeggyel, 280 ezerről 340 ezerig bírta. A londoni Georg Fox mester munkája, egy ivókürt pár 1891-ből százezer forinttal ért többet 240 ezer forintos induló áránál.