A Fővárosi Közgyűlés csak abban reménykedhet, hogy a Károlyi kórház még egy hónapig meg tud állni a saját lábán. A városvezetés ugyan megadta a törvény által előírt 285 millió forintos kamatmentes kölcsönt, azonban ez egyelőre kevésnek bizonyul. A Fideszes Pesti Imre javasolta, hogy egy bizonyos tanulmány elkészítésére félretett keretből további 100 millió forintos, vissza nem térítendő támogatást adjanak a kórháznak, de az MSZP-SZDSZ-es többség nem támogatta az intézmény ez úton történő megmentését. Ugyanakkor Horváth Csaba MSZP-s főpolgármester-helyettes elismerte: ezzel a döntéssel a IV. és a XV. kerület mintegy kétszázezer lakosának ellátása került veszélybe.

A Magyar Nemzet keddi számából az is kiderül, hogy a kórház bezárásával nem csak a korábban említett két kerület, hanem az egész észak-pesti régió is nehéz helyzetbe kerül. Az intézmény traumatológiai osztálya, a szebb napjaiban még Árpád-kórházként működő épület kiesése nagy gondot okozhat, ugyanis ez a blokk hetente háromszor látja el a főváros akut sebészeti betegeit.

Horváth szerint akkor pecsételődött meg az intézet sorsa, amikor az OEP és az egészségügyi tárca olyan kötelező ügyeleti ellátást is előírt számára, amelyhez nem adtak állami támogatást.

A közgyűlésen végül Szolnoki Andrea javaslatára elfogadták azt a javaslatot, miszerint szeptember 30-ig készüljön egy intézkedési terv a kórház megmentésére.

Az intézmény jelenlegi helyzetével kapcsolatban Dr. Küttel Pétert, a Károlyi Sándor Kórház főigazgatója válaszolt kérdéseinkre.

Mennyire rossz a helyzet? Segített a kölcsön?

Kétségtelen, hogy az elmúlt másfél évben jelentős forráskivonás volt az intézet működésében. Ez megközelítette az egymilliárd forintot. E kiesés ellentételezése belső intézkedésekkel, vagy struktúraátalakítással lehetetlen volt.

Ez az egész kérdés összefügg azzal a struktúraátalakítással, amely tavaly áprilisban zajlott le ez egész egészségügyi ellátó rendszerben. Akkor ez a kórház nem került a súlyponti ellátó intézmények közé. Ennek következtében jelentősen lecsökkent az a bevételi lehetőség, amellyel a kórházat fent lehetne tartani.

Meg kell küzdenünk több évtizedes problémával: a kórház több telephelyen működik, nem korszerűek már az épületek, így a költségvetésnek azon része, amely erre vonatkozik, jelentős mértékben nagyobb a mi esetünkben, mint egy nemrég épült intézetében.

Mindez hozzájárult ahhoz, hogy az adósságállomány igencsak felszaporodott – már 2006 végétől ez év elejéig – s elért egy olyan mértéket, ami miatt a tulajdonos önkormányzati biztost rendelt ki. Ő csinált egy átvilágítást, és megállapította, hogy pontosan mekkora az adósságállomány. Az általa megállapított 450 millió forintos hiány ment a múlt havi Fővárosi Közgyűlés elé, mint előterjesztés. A 60 napon túli adósság kiegyenlítésére a Közgyűlés jóváhagyott 285 millió forintot, aminek az átutalása most történik, ezeket a számlákat most egyenlítjük ki.

A szükséges pénz több mint felét megfinanszírozta a főváros úgy, hogy ezt az összeget 2010-től vissza kell majd térítenünk 36 havi részletben.

Ez nyilván nem oldja meg a problémát. Nagy részét kezeli, de meg nem oldja. A probléma megoldására el kellett készítenünk egy intézkedési tervet, amely egy bizonyos struktúraátalakítást tartalmaz. Ennek a tervnek azt kell biztosítania, hogy a továbbiakban veszteségmentesen tud majd működni az az új rendszer, amelyet kialakítani kívánunk. Ehhez természetesen pénzre van szükség. Ezért ez az intézkedési terv megy az e havi Fővárosi Közgyűlés elé, és amennyiben ezt elfogadják, a megvalósítás fedezetét a Közgyűlés biztosítani fogja. Az átalakulás megtörténte esetén jövő év elejétől talán tud úgy működni az intézmény, hogy ne legyen további veszteségeink. Ez a kulcsa az adósságaink végleges rendezésének.

Pesti Imre ajánlotta, hogy kapjanak 100 millió forint, vissza nem térítendő támogatást. Ez megoldaná a helyzetet?

Először is: ezt 100 millió forintot nem egyszerű támogatásként, illetve adományként kapná a kórház, hanem feltétekhez kötve, a struktúraátalakításra. Ebből az összegből olyan rendszert kell kialakítanunk, amely önmagát fenn tudja tartani.

A tervet elkészítettük, ennek egyeztetése folyamatosan zajlik.

Annyit el lehet róla mondani, hogy egyik jelentős része a szakmák bizonyos szempontú koncentrálása, például a műtétes szakmáknak egy telephelyen kell működnie. A másik része, hogy a megmaradó többi szakma, az alapvető kórházi szakmák (belgyógyászat, ideggyógyászat, kardiológia) jobb körülmények között tudjanak működni.

Ez az intézmény nem csak két kerületet lát el, hanem például az Árpád-kórházban működő traumatológia az észak-pesti régió központja. A továbbiakban is képes lesz ellátni a feladatait a kórház?

Úgy gondolom, hogy igen. Adott egy ellátási terület, amihez igazítjuk a traumatológia kapacitását és azt a feladatot, amit most az északi régiónak az ellátása ránk hárít, az el kell tudnunk végezni majd az átalakított struktúrában is.

Hozzá kell tenni, hogy ezt az északi régiót rajtunk kívül még a Honvéd-kórház, vagyis az Állami Egészségügyi Központ látja el. Egy héten mi négy napot, ők pedig hármat ügyelnek. Ketten együtt ezt a régiót tökéletesen ki tudjuk szolgálni.

A mi helyzetünk annyiban változott, hogy miután tavaly januárban csökkentették az ellátási területet, ehhez igazítjuk most a kapacitásunkat. Így most lehetőség nyílik arra, hogy a traumatológia mellé telepítsük a sebészetet is, s így lesz a volt Árpád-kórház egy manuális központ.

Ön hogy látja a jövőt? Van remény arra, hogy újra két lábra álljon a kórház?

Észak-Budapest óriási fejlesztés előtt áll. Nemrég értesültem róla, hogy Rákospalotán 10 ezer lakás építése kezdődik meg. Ez körülbelül 30 ezer többlet lakost jelent. Újpesten új városközpont épül, szintén rengeteg plusz lakossal. Nemsokára átadják az északi körgyűrűt, a Megyeri-hidat. Egyértelmű, hogy ez a régió nem nélkülözhet egy kórházat. Innentől kezdve nyilvánvaló, hogy erre az intézményre szükség van.

Az egy elvárás lehet, hogy a későbbiekben egy modern kórház épüljön a Régióban, az viszont teljesen biztos, hogy addig a Károlyi Sándor Kórháznak működnie kell.