A mostanra kizárólag csak a saját kritikátlan híveivel együttműködni képes Nemzeti Együttműködés Rendszere putyini mintára alkotott melegellenes törvényével (2021. évi LXXIX. törvény) végleg kiiratkozott az európai kultúrkörből. A tizenegy éve tartó lejtmenet olyan, talán az eddigieknél is szégyenletesebb szakaszába léptünk, amelyben a neonáci futballhuliganizmus lett a magyar kormány által védelmezett “normalitás”, a homoszexualitás, a transzszexualitás “megjelenítése”, “népszerűsítése” (bármit is takarjanak e fogalmak) pedig a pedofíliával közös törvényben szankcionálandó bűnös, gyermekekre súlyos veszélyt jelentő deviáns magatartás.
Idáig jutott az a rendszer, amelynek a 2015-ös menekültválság óta a legfőbb politikai programja az aktuálisan gyűlölendő ellenséges csoport – nem ritkán törvényi szintű – megjelölése és üldözése, de legalább vegzálása, legyen szó akár menekültekről, hajléktalanokról, civil szervezetekről, az Európai Unióról, szegregátumban élő romákról, vagy épp LMBTQ emberekről.
Idáig jutott az a rendszer, amely a járványhelyzet örvén alaptörvény-ellenesen bevezetett veszélyhelyzetet többek között arra használja fel, hogy a biológiai nem törvényes megváltoztatásának lehetőségét eltörölje, a családon belüli erőszak elleni küzdelem nemzetközi alapdokumentumát, az Isztambuli Egyezmény ratifikációját elutasítsa.
Idáig jutott az a rendszer, amely saját bevallása szerint is kínai, szingapúri, török és orosz minta mentén építi “illiberális” államát, amely, miközben elüldözi az ország legnívósabb, nemzetközi hírű egyetemét, “gender-ideológia” veszélyére hivatkozva szüntet meg egyetemi képzéseket, s tárt karokkal várja, közpénzből építi meg a kínai kommunista párthoz hű egyetem magyarországi campusát.
Idáig jutott az a rendszer, amelynek első embere akként nyilatkozik a homofóbia-ellenes világnap alkalmából, hogy "hálás a homoszexuálisok magyar közösségének", hogy “nem provokálnak”, aki a szegregációt elszenvedő roma gyerekeknek megítélt kártérítések kifizetését azzal kommentálja, hogy „az az érzés alakult ki a romákban, hogy ők vannak többségben, miközben a nem romák úgy érzik, hogy a saját hazájukban egy ellenséges környezetben vannak”.
Idáig jutott az a rendszer, amely, miközben alkotmányos szinten deklarálja, hogy „az anya nő, az apa férfi”, ezzel kétségbe vonva azt, hogy az azonos neműek jó szülők lehetnének, törvényi szinten rögzíti, hogy egyedülállók gyermeket csak “különleges méltánylást érdemlő esetben”, kizárólag a családpolitikáért felelős miniszter áldásával fogadhatnak örökbe.
Idáig jutott az a rendszer, amelynek az Alaptörvényét egy olyan fideszes politikus jegyzi, aki saját homoszexualitását évtizedekig rejtegetni kényszerült, mielőtt shakespeare-i vagy inkább moliere-i drámákba illő módon (be)lebukik.
Idáig jutott az a rendszer, amelynek első embere nem mer elmenni kedvenc hobbija Európa-bajnokságának a magyar válogatott szempontjából legfontosabb mérkőzésére Münchenbe, mert pontosan tudja, Európa civilizált felében jelenléte nem kívánatos.
Hogy a lejtmenetnek hol van a vége, egyelőre nem tudhatjuk. Azonban szépen lassan összenő, ami összetartozik: a Nemzeti Együttműködés Rendszerének közmegvetés tárgyává vált vezetője a magyar válogatott továbbjutását eldöntő müncheni mérkőzés estéjén olasz posztfasiszta politikussal vacsorázik a – komoly nemzetközi felháborodást is kiváltó melegellenes törvény elleni tiltakozásul kis híján szivárvány színűre festett – stadiontól több mint 700 kilométerre. Ahogy egy vesztes választás után is távolból nézi majd, ahogy a minden eszközzel támogatott futballhuligánok megrendelésre borítják fel a közrendet.
A miniszterelnök mára személyében azonos rendszerével, e minőségében túljutott az értelmes bírálhatóság világán, ajkait egyre gyakrabban racionális kontextusba nem helyezhető mondatok hagyják el: „Ne ijedjünk meg attól, amit látunk: mi vagyunk azok, akikre vártunk.” És ebben a műnemben gyerekeink militáns államosítását sem átallja meghirdeti: „Minden magyar gyermek újabb őrhely!”
Zalában írták meg, "apuka" halàla után 3 és fél évvel:
Google tags:
idősebb "Belső Jenő"
Csömödér -> Lovászi -> Zalaegerszeg -> Tatabánya
Idősebb Belső Jenő 1956 őszén, abban az október végi, november elejei néhány napban beállt forradalmàr szerepbe. Elmondása alapján, megegyeztek a Hóbor nevű ávós nyomozóval, hogy egymást majd úgymond bevédik. Márhogy, ha a forradalom győz, akkor B.J. védi meg a komcsi nyomozó tisztet majd, ha meg bukta lesz, akkor a Hóbor elvti B.J.-t.
Ezt még idős fejjel, 2006 tàjàn is büszkén elregélte a Lovásziban élő, azonos nevű, legidősebb fiának.
Volt ugyan fegyvere azon napokban, de el nem kellett sütnie soha. Ahogy a többi olajüzemi dolgozóból lett néhány nemzetőr, ő sem harcolt, mert itt nem volt semmi harc.
Aztán nem igazán védte meg senki november 4. után a verésektől. Más, komolyabb büntetést megúszott viszont. Elmondása alapján, a zalai magasrangú rokonai miatt nem lett neki baja. Varga Gyula megyei első titkár neje Belső Erzsébet volt, tán csömödéri származással szintén. De még a pákai származású Németh Károlyt, országos pártvezért is emlegette ezzel kapcsolatban.
Azzal sem törődött, hogy ezeket elmondva kompromittálja a "forradalmár" személye hitelességét. (Úgy ment bele az eseményekbe az elején, mint a kétesélyes totóba! Hisz' el is mondta, többször így ezt.)
Aztán 1962 után elhagyta Lovászit, elvàlt, a kis családjàt is itt hagyta.
Zalaegerszegen élt, egy Rózsa nevű ápolónővel.
Később Tatabányára került és még a Rózsa nevű volt szeretője lakását is ügyes trükkel megszerezte magának. (Ott mondták el, 1966 tàján ezt is, az első feleségének.)
Később egy maszek zöldséges asszonysággal állt össze, a nála idősebb Erzsike nénivel. Na, az a matróna végül kirúgta, mehetett haza, a Réti u. 56. tömbházba. (Ui.: De valami Kulich Gyula téri címe is volt előtte?)
Onnantól lett újra egy másik eü. dolgozó hölgy a "szíve választottja". Be is nősült, egy volt pufajkás, akkor màr munkásőr, zenészroma elvàlt lányát nőül véve. Onnan összejártak a városba települt szovjet "mérnökökkel" (akiket az uránium miatt helyezett oda a "nagy testvér"). Volt is minden "szovjet" csere-bere, szamovàrtól a háztartási gépekig... De, vagy 40 éven át használt autókkal is seftelt, ügyesen. Panaszkodott, hogy abból fizette ő az összes rezsit, mert a hàzasságuk anyagi része el volt különítve, a neje àltal. Ő mondta ezeket!
Leszázalékolása után a Komárom megyei IBUSZ "futára" munkába állt be és egy "háromperkettes" ügynök, valaki Tál(?) nevű igazgató főnökkel is autózott a valutával(?). Meg "csajoztak", idősebb fejjel, ő pl. kardio-rokkantként... Ő mesélte, ezeket is!
Csak 1989/90 tàján jutott újra eszébe neki, hogy ismét a forradalmár múltat kellene kidomborítani.
Lovásziban évtizedeken át nélkülöztek és szívtak, az ottani volt első felesége és a két gyermeke! Az ő 1956-os "szerepe" miatt ugye. Ő úgy kétévente egyszer-egyszer megjelent Zalàban, hogy megvillantsa, "virítsa" az aktuális kocsijával, ékszereivel, drága-trendi ruhàival a jóléti-fölényét. (!)
Tényleg, mint az "úri romák", ahogy "virítanak" kérkedve...
A zalai kis család meg ette a halat, gombát, vadhúst, az első fia "vademberré szocialódása" àltal, ott a kis ártéri erdei "szúnyogkempi" hàzikóban. (Ő nem lehetett vadőr sem, na miért ugyan, ahogy határőr sorkatona sem.)
A t.bányai pufajkás unokája pedig manapság már "szabadságharcost" emleget, meg emléktáblát állíttat. Hja, az idő múlása elfedi az emlékezetet, mint a föld fokozatosan, az akkori lovászi események hiteles tanúit. Messzire ment ember pedig azt mesélhet, amit csak akar.
Amikor ezeket leírtam, még él 93 évesen a volt lovászi első neje. Akiből még bolondot is csinált 1966 tàjàn! Elcsalta Tatabányára, hogy "összebékül" a volt kis családjával és lakjanak ott, vele.
Pár hét után meg kiderült, hogy még akkor is járt a Rózsa nevű, Zalából vele oda ment ápolónőcihez! Amikor a megalàzott kis család vissza cuccolt Lovásziba, a nagy hős "szabadságharcos" elbújdosott a segíteni jött, zalai teherautón érkező, felháborodott rokon férfiak elől...
A "hős"!
"Szebb múltat!" 😉
Tatabányán színház volt az az élet, láttam néhányszor, sajnos. De színhàz azóta is, tovább írják és alakítják a teátrális mi a jó éppen darabot...
☝️😝
Egy Réti u. 56. sz. tömbhàz "emléktáblàt" kap, állítólag.
Ezek nem lesznek rajta, de azért mégse múljanak a feledés és nemtudás ködébe.
👋