Állásfoglalásának legfontosabb következtetései:
A Magyarországon gyártott akkumulátorok esetében azok begyűjtésére csak akkor van a MOL-MOHU koncessziónak jogi kötelezettsége, ha azok itthon is kerültek forgalomba, azaz az itt gyártott, de pl. autókba beépített, majd ilyen formában exportált akkumulátorokra vonatkozó kötelező gyártó felelősség az autók külföldi forgalmazóinál jelentkezik.
A gyártói felelősség a visszagyűjtésre vonatkozik, a begyűjtött akkumulátorok feldolgozása az EU-n belül máshol is történhet.
A nagy arányú gyártási selejt miatt viszont az óriási gyártási kapacitások nem a most az autókba beszerelt akkuk 10-15 év múlva esedékes élettartam végi visszagyűjtésekor fognak jelentős feldolgozó infrastruktúrát igényelni, hanem már néhány éven belül, ezeknek a gyáraknak az üzemkezdetekor (hozzátenném, hogy éppen, mert a feldolgozás az EU-s jog alapján bárhol megtörténhet, ténylegesen ott fog lezajlani, ahol megfelelő kapacitás áll rendelkezésre, a sok selejt miatt pedig ez az infrastruktúra a gyártók érdekei miatt Magyarországon fog megvalósulni, azaz a végén a jog szerint bárhol feldolgozható akkumulátorszemét nálunk fog kikötni).
Ezért fel kellene készülni a jövő nemzedékek érdekeinek és a környezetvédelem érvényesítése érdekében a teljes akkumulátor életciklus valamennyi pontján a megfelelő infrastruktúra kialakítására, és a stratégiai tervezésre.
Ennek érdekében többek között az uniós jog alapján is a Nemzeti Akkumulátor Iparági Stratégiához stratégiai környezeti vizsgálatot kellett volna végezni, ami soha nem történt meg.
Ennek elkészítését az egyes beruházások – nem is mindig megfelelően megtörténő – környezeti engedélyezése nem pótolja.
Dr. Bándi Gyula szerint az „alapjogi keretek közt a felelős döntéshozatal alapvető eleme a hatások megfelelő feltárása, úgy a szabályozás, mint az egyedi döntéshozatal szintjén, továbbá annak bizonyítása, hogy a tervezett intézkedés bizonyosan nem jár a környezetre káros hatással.”
Hogy a magyar hatóságok és kormányzati döntéshozatal mennyire tárja fel a valós hatásokat, és mennyire törekszik azok kezelésére azt tudjuk. Pontosan megmutatja, hogy az egész akkumulátorstratégiát törvénytelenül, stratégiai környezeti vizsgálat nélkül fogadták el, hogy a hatóságok alapvető, elemi tényeket hagynak figyelmen kívül az engedélyezések során, hogy a gödi Samsung öt évig működhetett engedély nélkül, hogy a debreceni CATL egy amúgy is kimerülő vízbázis brutális felhasználására kapott engedélyt, hogy a problémákra rámutató állami tisztviselőknek rövid úton felmondanak, hogy a sorozatos szabálysértések, szennyezések, illegális hulladéklerakatok egymást érik, a kiszabott büntetések pedig névlegesek, és hogy miniszterelnök ezeket az aggodalmakat, a hazai és európai jogszabályokra nagy ívben tojva „földszintes érveknek” nevezi.
A Párbeszéd - Zöldek szerint egyetlen új létesítmény sem engedélyezhető, amíg el nem készül az akkumulátorstartégia stratégiai környezeti vizsgálata, helyre nem állítják a zöldhatóságok függetlenségét és kapacitásait, amíg független és alapos hatástanulmányok nem készülnek a tervezett beruházásokhoz, ezekre pedig szigorú engedélyek nem épülnek, amíg a szabálysértéseket könyörtelenül nem ellenőrzik és nem szankcionálják.
