Hogyan érzi, a három oldalas nyilatkozat-tervezet jó út lehet az ország helyzetének jobbításához?

A tervezet pontosan annak nem felel meg, amit saját maga kitűzött maga elé: a társadalmi igazságosságnak, mert az alul lévő nagy társadalmi csoportokat, nyugdíjasokat, bérből és fizetésből élőket, közalkalmazottakat, nagycsaládosokat, kismamákat fogja negatívan érinteni. Meg kellene próbálni a társadalmi igazságosságnak, s az arányos közteherviselésnek, így például a progresszív adózásnak eleget tenni.

Ezzel már elébe is ment a következő kérdések: konkrétan milyen intézkedéseket kellene foganatosítani?

A rendszerváltás nyerteseinek – ez alatt egy szélesebb körű vállalkozói réteget értek – jobban hozzá kellene járulni az ország pénzügyi gondjainak a megoldásához. A másik gondolat, hogy a Társadalompolitikai Tagozat egy differenciált áfa-emelést szorgalmazott – s ebben az álláspontunk nem változott azóta. Egyetértettünk a KDNP-vel, de magunk is évek óta mondtuk, hogy a legfontosabb közszükségleti cikkek, élelmiszerek áfa-kulcsát le kellene vinni, minimum 10 százalékra – a KDNP 5 százalékot emlegetett. A minőségi élelmiszerek áfáját pedig a Reformszövetség javaslatával ellentétben nem 24, hanem 25 százalékra lehetne emelni. A luxuscikkek áfájáról nem is beszélve.

Vagy itt van például a személyi jövedelemadó. Ezzel kapcsolatban egy öt szintű adózást szeretnénk. Nem régen vonták vissza a 7 millió forint felett keresők 40 százalékos személyi jövedelemadóját, azaz három szintű volt az szja. Mi ehhez a három szinthez hozzátennénk kettőt: 15-16 millió forint felett keresők miért ne fizessék be a 45 százalékot? Sőt, arra is gondoltuk, hogy az 1,4 millió minimálbéren tartott polgártársunk esetében a határt meg kellene emelni 10 ezer forinttal, amit lehetne terhelni egy 5 ezer forintos szja-val.

Arról lehet hallani, hogy átalakulnak a szocialista párton belüli erőviszonyok, s erősödhet a baloldali, szociáldemokrata szárny. Ez mennyire állja meg a helyét?

Az a kérdés, hogy ha a jelenlegi helyzetben a frakció a Bajnai-program mögé áll, akkor ez milyen mértékben növeli a feszültséget. Krausz Tamás éppen ma megjelent cikkében számolt le az MSZP-vel mint baloldali párttal. Krausz lépése ösztönzőleg fog hatni sokakra, s szerintem sokan tájékozódhatnak más irányok felé, így például a Zöld Baloldal felé, amelynek a listavezetője Tamás Gáspár Miklós.

Lendvai Ildikó, az MSZP új elnökét nem szokás a szocialisták liberális szárnyához sorolni. Lendvai lehet katalizátora a baloldali erősödésnek?

Én nem nagyon hiszem ezt. Azt gondolom, hogy Lendvainak Kiss Péterrel és Szekeres Imrével együtt kellene megpróbálni a párt politikáját szociáldemokrata értékek mentén megfogalmazni. Van azonban egy ellentmondás: a frakció elfogadta Bajnai Gordont miniszterelnöknek. Kérdés tehát, hogy a várható programpontokon lesz-e változtatás. Ha ez nem fog sikerülni, akkor nem fog sikerülni az MSZP politikájának szavazóbázisához való igazítása. Most azonban, hogy más személy tölti be a pártelnök és a miniszterelnök pozícióját, lehetőség van egy nagyobb önállóságra – még akkor is, ha aláírták Bajnai programját.

A közelmúltban is több példa akadt arra, hogy meghirdettek programokat, reformokat, amelyekről később rendre kiderült, hogy koránt sincsenek kőbe vésve.

A szakértők több kérdésben is tudnak jobb konstrukciót a Bajnai-programnál, például Ferge Zsuzsáék dolgoztak ki alternatívát a családtámogatásokkal, nagycsaládok védelmével kapcsolatban.

Mi a helyzet a Társadalompolitikai Tagozattal (TPT)? Eddig sem volt kis kedvenc, s valószínűleg most sem lesz, hiszen február második felében a parlament feloszlatása mellett emeltek szót.

Február második felében, s azóta is. Én magam is azt a véleményt vallom, hogy jobb lenne egy előrehozott választás. Ha pedig győz a Fidesz, győzzön. Akkor neki kellene a választási programban megmondani, hogy mit is szeretnének tenni az ország pénzügyi, társadalmi, gazdasági értelemben vett válságos helyzetével. Akkor nem tudnának kétharmados arányban nyerni, ha rá lennének kényszerítve a színvallásra.

A TPT-re visszatérve, a tagozat megoszlik. Erősödik, vannak, akik kifelé orientálódnak, s vannak, akik most látnak lehetőséget arra, hogy az általunk képviselt értékeket erősítsék. Számtalan olyan lépés lehetséges lenne, amellyel a terheket arányosan lehetne elosztani.

Mennyire tolerálja a párt a különutasságot?

Nagyon nehezen tolerálta az MSZP előző vezetése. Az utóbbi hetekben, hónapokban – nyilván a növekvő feszültségek miatt – kevésbé tudtak ránk figyelni. Rövid és hosszú távra szóló terveinket ki is osztottuk a kongresszus előtt.

Gazsó Ferenc volt, aki azt mondta, hogy a jelenlegi elitnek nincs helye az ország irányításában. Van alternatív elit?

Szerintem van, de a választójogi törvényt is át kellene alakítani ahhoz, hogy azok az emberek, értelmiségiek, csoportok is bejussanak a törvényhozásba, akik nem értenek egyet a globális kapitalizmussal, azon belül a neoliberális gazdaság- és társadalompolitikával. Ha nincs törvény-, illetve alkotmánymódosítás, akkor ez nagyon nehéz lesz, mert az 5 százalék nehezen megugorható szint.

Van egyébként más lehetőség is, az MSZP-n belül azoknak, akik ezt a neoliberális politikát csinálták, viselniük kell a felelősséget. Nem csupán Gyurcsány Ferenc a felelős, ennél sokkal szélesebb a felelősség köre, s nem csak a vezetésben, de a frakciójában és választmányával is. Le kell számolni a neoliberális gazdaság- és társadalompolitikával.

Nevesíthető az a kör, amelyiknek Ön szerint a parlamentben lenne a helye?

Az a kérdés, hogy az MSZP-től balra lévő csoportok hogyan viszonyulnak egymáshoz. Ha külön indulnak, akkor kisebb az esélyük. Ha szövetséget kötnek – akár egy laza, választási szövetséget –, s mondjuk megtámogatják a Zöld Baloldalt, akkor nagyobb eséllyel indulhatunk.

Van az MSZP-n belül is egy második vonal, akár a végeken, vagy a parlamenti frakción belül is, akik háttérbe vannak szorítva a baloldali gondolkodásukkal. Ebben a helyzetben, amikor válság van egy baloldali fordulat könnyebben megtörténhet.