A HirExtra Szili Katalinnal beszélgetett a Szájer József fideszes EP képviselővel közösen tett bejelentésük kapcsán, miszerint a kormány tizenkét kérdést intéz levélben az állampolgárokhoz az alkotmányozással kapcsolatban.

12 kérdést küldenek a választópolgároknak. A legnagyobb vihart a gyerekek után járó szavazati jog kavarta, önnek mi erről a véleménye?

Ez egy olyan javaslat volt, amiről a testületen belül is kialakult egy vita, mely után a többség úgy döntött, hogy ez a kérdés kerüljön fel a kérdőívre.

A határon túliak összetartozásának értéke nyilván önhöz köthető…

Igen, ez a hatályos alkotmányban, így szól: „a határon túli magyarságért felelősséget érzünk.” Ez a kérdés az értékrendjét és tartalmát tekintve az új alkotmányban már remélhetően a felelősségviselést is célozza.



A szavazati jog kérdését viszont nem érintik. Miért?

Abban állapodtunk meg, hogy két dologról nem kérdezzük meg az állampolgárokat: azokról a dolgokról, amiben nem kívánjuk meghaladni a jelenlegi alkotmányt, és azokról a dolgokról, amelyek majd a sarkalatos törvényekben szerepelnek.

Az állampolgársághoz járulnak bizonyos jogok, ilyen a szavazati jog is, és az, hogy ezt ki milyen módon szeretné gyakorolni, amit a sarkalatos törvényekbe kell megszabni.

Az a kérdés, hogy a kötelezettségeket mennyire tartják fontosnak, miért került be a kérdések közé?

Egy olyan közösségben, mint a társadalom vannak fontos kötelezettségek, ilyen az adófizetés. De fontos kérdés például - a jövő érdekében -, hogy legyen-e a környezetvédelem valamennyiünk egyéni kötelezettsége is.

A jövő nemzedékek iránti kötelezettség alkotmányba vétele - és az ennyire előretervezés - kicsit szokatlan elem.


Egy képviselőtől elvárható, hogy a távoli jövőre is gondoljon. Ez a rész azt határozza meg, hogy a társadalom, mint közösség mennyire vállal felelősséget a jövő nemzedékekért. Ez több kérdésben is megjelenik, ha nem is közvetlen formában - ilyen például a természeti kincseink védelme.

Lehetséges-e maximálni az államadósságot?

Ez is szerepel a kérdések között. Igen, ha úgy döntünk.

És kivitelezhető a mindenkori gazdasági politikában?

Erre mindenképpen törekedni kell. Az eladósodás mértékének korlátozásával is felelősséget kell vállalni egymásért és a jövőért. Persze vannak, akik szerint nem kell ilyen garanciát vállalni. A politikában is mindig vita van erről, hogy ki mennyire adósítja el a társadalmat, és milyen terheket ró az utódokra.

Nem lesz túl nehéz betartani ezt?

Ez egy másik kérdés. Önmagában az alkotmány nem egy jogszabály a sok közül. A kérdés az, hogy közösségként ezért felelősséget vállaljunk-e?