XVI. Benedek pápa egy interjúkötetben elmondta, hogy szükség esetén lemondana a tisztségéről. A procedúra mibenlétéről a Vatikántól érdeklődtünk. Érszegi Márk Vatikán szakértőt Rómában sikerült utolérnünk.
Miként kell elképzelni ezt a procedúrát, amennyiben meghozná a döntést a mindenkori Szentatya?
Isten adta
A katolikus tanítás szerint a pápa Péter apostol utóda a római püspöki székben és az azzal összefüggő primátusban. A katolikus egyház hagyománya szerint Péter apostol Krisztus után 67-ben Róma első püspökeként halt vértanúhalált. Péternek és utódainak az elsőbbségét az apostolok, ill. a püspökök között az Újszövetségi Szentírás olyan szövegeiből vezetik le, mint például Máté 16. fejezet, 18-19: „Te Péter vagy és én erre a sziklára fogom építeni egyházamat, és ezen az alvilág erői nem fognak győzedelmeskedni. Neked adom a mennyek országának a kulcsait; amit a földön megkötsz, az meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.”
A Kánonjogi Kódex a Pápa lemondását szabályzó paragrafusa melyik korból származik?
Mindig volt lehetőség arra, hogy egy pápa lemondjon a hivataláról, amire több példa is volt a Katolikus Egyház történetében. A paragrafus formális megfogalmazása a XIII. század végére nyúlik vissza, V. Celesztin pápa korába.
Amennyiben a mindenkori pápa meghozza ezt a döntést, mi lesz a sorsa a továbbiakban?
Mindez annak a függvénye, hogy milyen körülmények között következik be a lemondás, ám minderre nem volt példa a hozzánk közeli korokban. Fel lehet idézni mindazt, hogy az eddigi esetekben miként és hogyan történtek a lemondások.
III. században Pontianus pápát a császár Szardínia szigetére száműzte, ahol bányákban kellett dolgoznia. Pontianus önként lemondott a hivataláról, hogy ne a pápának kelljen kényszermunkát végeznie.
A következő pápa, aki 1294-ben lemondott, V. Celesztin volt: nem tartotta magát alkalmasnak a hivatal terheinek a viselésére. A bíborosok testülete előtt jelentette be lemondásának tényét. Utóda, a nagyhatalmú VIII. Bonifác jobbnak tartotta, ha Celesztin az ellenőrzése alatt áll, így mostani szóhasználattal élve házi őrizetben tartotta egy várban.
Létezett egy harmadik, köztes eset is. 1415-ben, a nagy nyugati egyházszakadás idejében egyszerre három pápája is volt az egyháznak, ám XII. Gergelyt fogadjuk el a törvényes, legitim egyházfőnek. XII. Gergely azért mondott le, hogy lehetővé tegye a többi ellenpápa számára is a lemondást és közösen lehessen megállapodni az új egyházfő személyéről. Gergely lemondása után még két évig élt, ám az új pápát csak két évvel a halála után tudták megválasztani.
Nem egy egyszerű kérdés, hogy mit csináljon egy lemondott pápa. Jelen korunkban a lemondásának miértje határozhatná meg azt, hogy mit csináljon a továbbiakban. Egészségi okokkal indokolt lemondás nagy valószínűséggel a teljes visszavonulást eredményezné.
A pápaválasztás ceremóniáját mennyiben változtatná meg ez a döntés?
Semennyiben sem változna meg sem az új pápa választása, sem az előző temetésének az eljárása. A jogi procedúrák akkor lépnek érvénybe, amikor a pápai szék megüresedik: ennek oka lehet a pápa lemondása vagy halála.
A jelenlegi egyházfő, XVI. Benedek, miért tehette ezt a kijelentést?
A napokban megjelent interjúkötetben a könyv írója minden olyan kérdésről megkérdezte a pápát, ami a közvéleményt foglalkoztatta az utóbbi években a Katolikus Egyházzal kapcsolatban. Személyét a pedofilügyek eltussolásával is megvádolták, így az újságíró megkérdezte tőle, hogy nem gondolkozott-e a lemondáson. A pápa minderre azt mondta, hogy egyáltalán nem gondolt rá, hiszen a veszély idején nem szabad megfutamodni, hanem ki kell tartani, meg kell oldani a problémát.
Az író következő kérdésében azt firtatta, hogy elképzelhetőnek tart-e egy olyan esetet, amikor lemond a tisztségéről. XVI. Benedek erre azt válaszolta hogy igen, abban az esetben, ha felismeri, hogy fizikailag, szellemileg, lelkileg már nem alkalmas a rá bízott feladatok ellátására.
II. János Pál pápa boldoggá avatási eljárása során előkerült a volt pápa előzetesen aláírt, feltételes lemondási nyilatkozata.
II. János Pál mindezt még akkor írta meg, amikor még nem volt beteg. VI. Pálra (1963-1978) is hivatkozott II. János Pál, aki szintén megírt egy hasonló nyilatkozatot. Mindebből arra lehet következtetni, hogy mindez akár gyakorlattá is válhat az egyházfőknél.