Esőtáncot járt az MSZP?

Schmidt Pál beiktatási ünnepsége napján hatalmas vihar csapott le Budapestre. A rendkívüli napon gyanús összeesküvés elméleteket szült a furcsa égi áldás.

Az egész MSZP frakció távol maradt a neves ünnepségről, melynek oka még csak-csak érthető, illetve érthető lett volna, ha nyilatkoztak volna a sajtónak a távolmaradás miértjével kapcsolatban. De nem tették.

Ennek kapcsán valószínűsíthető, hogy esetleg olyan oka volt a baloldali párt tagjainak, amit nem szívesen osztanak meg velünk. Vagy kollektív nyaralásukat kezdték meg a pártban, vagy olyan lépésre folyamodtak sértettségükben, amit még maguk sem hittek volna: esőtáncot jártak.

Frank A. Clark
"A kritika olyan, mint az eső; elég finomnak kell lennie, hogy táplálja az ember növekedését anélkül, hogy megsemmisítené a gyökereit." (Frank A. Clark)
Azt sosem feltételezném egy politikusról sem, hogy hobbiként az indián kultúrába ásná magát. Az indián sámánizmus titkos varázslataihoz sincs kézikönyve egyiküknek sem, így csak egy dologra tudok gondolni: felkeresték a minden titkok tudóját, Kozsót.

Minden magára adó magyarnak illene tudnia, hogy a neves-nemes, csupaszív, divatos napszemüvegeiről és bájos tincséről híres énekes nem csak a popszakmában avatott, hanem egy igazi indián törzs tagjaként is. Indián nevén Vörös Toll, ki sosem tagadta vallási hovatartozását, otthoni szentélyében őrzi az indián praktikák széles tárházát. Innen szerezhették meg a baloldaliak az esőtánc koreográfiájának leírását.



Hihetetlen munkát és erőfeszítést kellett beleölniük szegény párttagoknak, hogy egy tökéletes zuhét összetáncolhassanak, ráadásul mindezt úgy intézve, hogy mindenki előtt titokban maradtak előkészületeik. Tehát az sem kizárt, hogy esetleg a ’Haver vagy!’ tánccsoport titkos összejövetelén belül tartották a próbákat.

Persze egy ilyen rituálénál a megfelelő öltözetre is szükség van; mondjuk vörös szegfű helyett, vörös tollak a hajba, szürkemarha bőrből varrt egyenruhával. Kiegészítőként esetleg pár Rudapithecus combcsontból faragott nyaklánccal dobhatták fel a mágikus jelmezüket.
A koreográfia és a jelmezek birtokában már csak helyszínre lehetett szükségük, ahol magát a mágikus táncot megejthették. A legmegfelelőbb a II. kerületi Hűvösvölgyi Nagyrét lehetett, ahol természetesen nyíltan nem, csak valami trükk bevonásával táncolhatták végig a koreográfiát.

Akárhogy is, a vihar súlyos fellegei összegyűltek a gyanútlan város felett. Sűrű esőfátyollal öntötték el Pest utcáit és tereit, kellemetlen perceket okozva a köztársasági elnök avatását szervezőknek. Hogy valóban a baloldaliak táncának, vagy csak a sors furcsa fintoraként értelmezhető ez a különös egybeesés, örökké az ő titkuk marad.