Felmerülhet a kérdés, miszerint mi köze van egy önkormányzatnak a sajtóhoz, azon túl, hogy működtethet saját lapot, tévét, rádiót, blogot bármit.

A válasz abban rejlik, hogy Terézváros életében talán egy kicsit markánsabb szerepet játszott az országos sajtó. Nyugodtan mondhatnánk, hogy a híradásokból egy botránykerület képe rajzolódott ki, elég, ha visszaemlékezünk a Nagymező utcai mélygarázs és a fakivágások ügyére, vagy éppen a történelembe „terézvárosi ingatlanügyként” bevonuló Andrássy út 47. eladásának az esetére.

Olvas-e valaki helyreigazítást?

Terézváros Önkormányzata aggodalmának adott hangot, mivel úgy érzi, hogy a több mint harminc megnyert sajtópert és kikényszerített helyreigazítást követően is botránykerületként tekint rájuk a közvélemény. Vagyis az a kérdés merült fel, hogy mi értelme van rakásra nyerni a sajtópereket, ha azokat a híreket már nem látjuk a híradókban, amik arról szólnak, hogy valakit felmentettek, vagy valakit valótlanul rágalmaztak meg.

Kicsit konkrétabban Terézváros azt az eljárást kifogásolja, hogy hatalmas hírverés kerekedik egy-egy feljelentés kapcsán, de a hiteles tájékoztatás itt meg is áll, és nem tudósítanak a lapok az egész ügyről, nem kísérik figyelemmel az ilyen eseteket egészen az ítélethirdetésig.

Verók István, a kerület polgármestere a Magyar Újságírók Országos Szövetségének írt nyílt levelében úgy fogalmazott az ellene történő feljelentések írásai Wertán Zsolt, kereszténydemokrata képviselőtársa „szabadidős elfoglaltságává” váltak. Terézváros polgármestere azt a gyakorlatot kifogásolja, ami véleménye szerint abban merül ki, hogy, az újságíró a gyanúsítás tényét leírja, de az esetleges felmentésekről már nem ad hírt, így a megvádolt személyre többszörösen gyanúsított személyként fog emlékezni a médiafogyasztó, és ez azért is kellemetlen, mert, ahogy a polgármester úr mondta, ha sokszor ismétlünk el egy hazugságot, idővel igazzá válik. Nyilván a közvélemény szemében.

A polgármester még hozzátette, hogy a szakmaiatlan és inkorrekt hozzáállással valójában a „társadalom felesleges hergelése folyik”, melyhez jó alaphangot szolgáltatnak az olyan politikai szlogenek, mint a „20 évet a 20 évért”.

Légy etikus!

A beszélgetésen részt vett dr. Halák László, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Etikai Bizottságának elnöke, és ő is csatlakozott az előtte felszólalókhoz abban, hogy annak azért csekély a hírértéke, ha valakit felmentenek ahhoz képest, ha valakit megvádolnak.
Egyébként Halák László és Verók István nagyjából megegyeztek abban, hogy a lehetséges balhék folytonos ismétlésével rendszerint a jobboldali média él, és egyébként is 2002-ben a Magyar Nemzet volt az egyetlen lap, ahol nyíltan kimondták, hogy nem vesznek részt az etikai együttműködésben.

Halák László legrosszabb rémálmai

Dr. Halák László részt vett az 1996-os Médiatörvény megalkotásában, és legrosszabb rémálmaiban sem jutott eszébe, hogy megtörténhet az, ami a mostani törvényben szerinte testet ölt: minden internetes megjelenést be kell jegyezni. Ráadásul a helyreigazítás megszűnik, és a helyére a válaszadás kötelezettsége kerül. Az pedig egészen nyilvánvaló, hogy egy vélemény ellenvéleménye messze nem feltétlenül egyezik meg egy tévedés helyreigazításával.
Szóba került még az is, hogy az interneten a sajtószabadság gyakorlatilag szólásszabadsággá általánosodik, hiszen bárki vehet magának számítógépet, és nyugodtan elő lehet fizetni internetre, aminek segítségével bármilyen gondolatot könnyedén közzé lehet tenni.