Mint a messiást, úgy várta egész Magyarország azokat a konkrét intézkedéseket, amiket Orbán Viktor kedden délután végre bejelentett. Gyakorlatilag a Gyurcsány-kormány bukása óta vártuk, hogy akkor a Fidesz mit is szeretne, és főleg hogyan. Azt, hogy mit szeretne, megkaptuk a kampányban, most pedig végre azt is látjuk, hogyan.

A házi pálinkafőzés engedélyezésével. Merthogy ezt szeretné szabályozni a kormány az akciótervben. Najó, ne legyünk azért ennyire cinikusak. Nyilvánvaló, hogy vannak, akiknek ez valóban lényeges, és napi problémára választ adó intézkedés. Ám az engedtessék meg a természetétől fogva cinikus újságírónak, hogy megkérdőjelezze eme lépés létjogosultságát egy olyan helyzetben, amiben a magyar gazdaság csücsül.

Hol a lényeg?

Most, hogy Kósa Lajos és Szijjártó Péter botor nyilatkozatai padlóra küldték a világ számos tőzsdéjét, és címlapra került miattuk Magyarország – nem igazán pozitív értelemben – nos ilyen helyzetben egészen más szintű válaszokra vártunk volna.

Megtudtuk, hogy az állami cégeknél nem lesz kétmillió forintnál magasabb havi fizetés (mit fog szólni hozzá a több, mint hétmilliót kaszáló Simor András…?), valamint azt, hogy 636 felügyelőbizottsági tag helyett 450 marad sőt azt is, hogy az állami tisztviselők végkielégítése és titoktartási pénzei 98 százalékos adó alá fognak esni. Nem rossz ötletek ezek, de ezért vannak itt kérdések.



Sötétség

Nem tudtuk ugyanis meg, hogy a költségvetés szerkezete miként változik. Nem tudtuk meg, hogy a kkv-k helyzetbe hozása miatt megfelezett társasági adóból kieső pénzre miből lesz fedezet. Nem látjuk azt sem, hogy egyáltalán a sok ígéret és kötelezettségvállalás illetve másik oldalon megtakaríts milyen arányban áll egymással. Hogy a költségvetést ez hogyan érinti?

A külföldi piacok Orbán 29 pontos akcióterve után sem tudták meg, hogy a kormány akarja-e tartani a 3,8 százalékos hiányt, vagy elengedi azt. Nem tudták meg, hogy az IMF-hez milyen is valójában a kabinet viszonya. Igaz ugyan, hogy Orbán elmondta, szeretne strukturális reformokat is, hiszen mindez következik az általa elmondottakból, ám hogy ezt miként gondolja, mivel kezdi és hogyan… nos ez is kimaradt.

Nem kétlem, hogy Orbán a 29 pontjában sok dologra választ adott, amire már régen válaszolnia kellett volna, ám messze nem elég ez ahhoz, hogy valamiféle kilábalást, a szép új világ felé vezető utat lássuk.


Ami oké

Orbán egyik valóban értékes gondolata a bankrendszerről szólt. Egyfelől teljesen jogos a spekuláció helyébe a munkát állítani, másfelől teljesen jogos a bankoktól jóval több befizetést elvárni a költségvetésbe, mint eddig. Ám a probléma mindkettővel ugyanaz: hogyan? Hogyan fogja Orbán Viktor a külföldi tőzsde- és forintspekulánsokat kordában tartani, hogyan fogja rávenni a bankokat, hogy a befizetéseket megtegyék, s azt ne a lakosságra hárítsák majd át?

Az adóelkerülésről szólva persze igaza van abban a miniszterelnöknek, hogy nem éri meg becsületesnek lenni, és aki próbál eleget tenni az adózásnak, azt lúzernek tartják. Ám megint nem világos, hogy ennek a megváltoztatását hogyan kívánja elérni? Attól, hogy 16 százalékos egykulcsos adó lesz, még nem fognak megváltozni a berögzült szokások. Az egyszerűsítés – amiről szintén beszélt és jó ötlet – milyen formában érkezik?

Orbán számtalan olyan kérdést megválaszolatlanul hagyott, amit nem lett volna szabad. Inkább jelentsen be 15 pontot, de azt alaposan fejtse ki, hogy ne maradjanak függőben a válaszok, a bizonytalanság pedig végérvényesen szűnjön meg.