A fajok egyharmada a kihalás szélén áll

Pár évtizede még nem ismertük a biodiverzitás, azaz biológiai sokféleség fogalmát. Május 22-én tartják a biológiai sokféleség világnapját. Ebben a témában, a magyarországi WWF igazgatóját, Szigeczky Gábort kérdeztük.

Mit értünk a biológiai sokféleség alatt?

A biológiai sokféleség önmagába foglalja a teljes növény-és állatvilágot, amely a Földön létezik. 1992-ben jött el az a pillanat, amikor úgy gondolták, hogy érdemes létrehozni egy egyezményt, mely végül május 22-én megszületett. Ehhez már sok-sok nemzet csatlakozott, köztük hazánk is. Eredetileg 1992 május 29-én írták alá, de csak december 29-én lépett hatályba. Az ünnepnap pedig azért esett május 22-ére, mert ekkor fogadták el az egyezmény végleges szövegét, Nairobiban az ENSZ Környezeti Programjának tartott konferenciáján.

Tartanak rendezvényeket?

Minden évben megünneplik a zöld civil szervezetek ezt a jeles napot, viszont a WWF most nem szervezett külön programot. Magukon a rendezvényeken arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy mennyire pusztul a biológiai sokfélűség, hogy mennyire nem figyelünk oda a természetre. Az elmúlt napokban adott ki az ENSZ egy közleményt, amely leírja, hogy a Földön található állat-és növényvilág harminc százalékát, a kihalás veszélye fenyegeti.

Tudjuk azt is, hogy a fajok kihalásának a mértéke a normálhoz képest a mostani mérce sokszorosára, egyes becslések szerint ezerszeresére nőtt. A legtöbb fajról sajnos néha nem is tudjuk, hogy kihalt, hiszen létezésükkor meg sem ismerjük őket.

Melyek a legveszélyeztetettebb fajok Magyarországon?

A WWF
Magyarországon a WWF alapítványi formában 1991 óta működik.A WWF Magyarország természetvédelmi programjai közé tartozik a hódok visszatelepítése hazánkba. A szervezet programot indított a Duna hajózási útjának a természetes élőhelyeket figyelembe vevő kialakításáért. Kísérletet tesz a pusztai tölgyesek megőrzésére. Ártéri biomassza projekteket kezdeményez. Hozzájárul a környezeti neveléshez.
Sokféle veszély leselkedik a fajokra, elsősorban az antropogén, azaz az emberi hatásokat említeném. Az élőhelyek elvétele, veszélyeztetése miatt pusztul ki a legtöbb faj Európában is, és persze hazánkban is. Természetesen a klímaváltozás, és a vadászat is ritkítja az élővilág sokszínűségét. Például a WWF kénytelen volt visszatelepíteni hazánkba azt a hódot, melyet néhány évszázada eleink kivadásztak a pézsmájáért, és egyéb haszonvételek miatt.

Egyes madárfajaink, például a szirti sas, a parlagi sas, és a fekete gólya állománya is csökkent, éppen az ártéri erdők eltűnése miatt. Komoly veszélyt jelent ez, hiszen Magyarországon egyre kevesebb fészkelő párral találkozhatunk ezekből a fajokból. Ugyanilyen élőhely degardáció következményeképpen csökkent az ürgék száma, főként a rendszerváltás után. Ez elsősorban a legeltetéses állattartáshoz kötődő faj, de sajnos a legelők megléte jelentősen visszaszorult az elmúlt évtizedekben. Szintén nagyon veszélyeztetett a vakondhoz hasonló emlős, a földikutya.
Ennek a populációnak az új beruházások, az autópálya építések veszik el az életterét.

Kevés van hazai nagyragadozókból is. Az Északi- Középhegységben találunk még néhány hiúzt, és farkast. Mi azt szeretnénk, hogy az erdeink természetességének növelésével, és a folyamatos erdőborítás helyreállításával ezek az állatok szintén visszanyerjék életterüket, és újra természetes formában megtalálhatók legyenek a magyar állatvilágban.

Az emberek tesznek azért, hogy megmaradjon az élővilág?

Én úgy érzem, hogy az embereknek még van mit fejleszteni az ismereteiken. Ebben komoly szerepe van a minisztériumnak és a civil szervezeteknek, és ha már ez megvan, és az ismereti szint is növekedett, akkor lehet lépni. Akkor már több programot tudunk szervezni, amelyben a lakosság is részt tud venni, és részesei lehetnek a biológiai sokfélűség megmentésének. Ilyenek például az úgynevezett békamentő akciók, ahova érdemes kivinni gyermekeinket, unokáinkat, mert közvetlenül találkozhatnak a békákkal, akik sokszor az utakon lelik halálukat. A kétéltűek a klímaváltozás miatt így is nagyon nehéz helyzetbe fognak kerülni, amely jelentősen lecsökkentheti az állományokat.

Az emberek ebben a rohanó világban mennyire hajlandóak arra, hogy elmenjenek ilyen túrákra?

Bízunk benne, hogy egyre több programot tudunk majd szervezni, viszont a nemzeti parkok látogatási számából úgy gondolom, hogy hajlandóak rá. Természetesen szeretnénk, hogy ha ez a szám növekedne, de ehhez nagyban hozzájárul a költségvetés is. Ha a környezetvédelemre, és a szemlélet-kampányokra több pénzt biztosítanak, akkor értelemszerűen mi is több emberrel tudunk kapcsolatot létesíteni.