A Jobbik csak veszíthet

A Jobbik elkezdte rebellis viselkedését: az Országgyűlés alakuló ülésén a napirendtől eltérően önhatalmúlag elkezdte énekelni a Székely Himnuszt. Ezzel a furcsa helyzettel azonban éppen az ellenkezőjét érték el annak, ami vélhetően szándékukban állt.

Eddig kevesen voltak, akik meg tudták jósolni milyen is lesz a jövő politikai tere a Jobbik Parlamenti jelenlétével. Az említett epizód azonban nagyon sokat elárul erről azoknak, akik tudnak a sorok közt olvasni.

Két próbálkozás

A Jobbik egyetlen lehetősége a támogatottságának megőrzésére, ha megmarad radikálisnak. Ezt az alakuló ülésen két dologgal is demonstrálni akarta – ám egyik sem jött ki jól. Az egyik Vona Gábor gárdamellénye volt, amivel egyáltalán nem jófejnek vagy vagánynak, sokkal inkább „Muszáj Herkulesnek” tűnt. Ráadásul mindenki egyöntetűen elítélte a tettét. Hiába akart ezzel „lázadni” csak leégette magát.



A másik performansz a Székely Himnusz volt. Ezzel megint csak mellédurrantottak. A Parlament ugyanis egységesen elénekelte, elnököstől, alelnököstől, frakcióstól az egészet. Sőt, Schmitt Pál a Parlament fideszes elnöke és Ujhelyi István, szocialista alelnök is teljesen egységesen vélekedett az esetről. A himnuszt fontosnak tartották, hiszen az mindkettőjükhöz közel áll, és nem sajátíthatja ki senki. S ezen a van a hangsúly: a kisajátításról.

Félrement

Szimbólumok
A turul a magyar eredetmondák mitologikus madara. Kézai Simon szerint Attilától Géz fejedelem idejéig a koronás fejű turul volt a magyarság hadi jelvénye. Az „árpádsávok” a kései Árpád-háziak által használt, vörössel és ezüsttel (általában) hétszer vágott pajzsmező sávjai. Zászlón először az 1270-es években fordul elő bizonyíthatóan.[1] A motívum, amely az Árpád-kor utolsó évszázadában jelent meg az addig vörös színt használó Árpád-ház címerében, később a magyar címer részévé vált.
Merthogy ez most nem jött be. A Jobbik arra játszik, hogy azokat a szimbólumokat, amik a nemzet egészéhez kapcsolódnak, megpróbálja teljes mértékben kisajátítani és a szélsőjobbos eszméhez kötni. Azonban már most jól látszik, hogy ez nem, fog menni: egy kétharmados Fidesz, egy nemzeti irányba forduló MSZP, és egy eleve nemzeti liberálisnak kikiáltott LMP mellett ez a cél bukásra ítéltetett.

A Székely Himnusz nem a szélsőjobbosok dala – bármennyire is ezt szeretnék egyesek elhitetni. Ha valaki elénekli, attól még nem válik kopasz, bakancsban menetelő idegengyűlölő agyamentté. Szimplán együttérzését és együvé tartozását fejezi ki a nemzet egy elszakadt ága felé. Éppen azt jelképezi, amit többen kimondtak már – legutóbb éppen Schmitt Pál, hogy 15 millió magyarért kell dolgozni.

Szimbólumaink


Nagy bajba kerülhet így a Jobbik. Hiszen számtalan szimbólum van, mely valójában a nemzet teljes értékű jelképe – Turul, vagy az Árpád-sávos zászló, és még lehetne sorolni – mégis a köztudatba valamilyen elferdített jelentésük jutott el, amire aljas módon játszott rá a Jobbik is, holott ez a fajta elferdített kisajátítás éppen az egész nemzet egysége ellen bűn.

Ahogy bűn volt a Fidesztől a kokárda pártpolitikai szimbólummá való lealacsonyítása, ugyanúgy elfogadhatatlan bármely közös történelmi értékünk eredeti jelentésének kiforgatása. Nem lehet pártszimbólum a Bánk Bán, vagy a Himnusz, nem lehet az a nemzeti lobogó (de a történelmi lobogók sem) vagy a címer.

Tiszta vizet

Ha a politikai elit tisztázza ezen szimbólumok jelentését, és nem lesz olyan, hogy ő az én „Nagy Imrém”, viszont ő a te „Kádár Jánosod”, nem lesznek „Istvánosok” meg „Koppányosok”, akkor a Jobbik vitorlájából jelentős szelet tud kifogni. S nem mellesleg a nemzet is egységesebb lehet.

Az előjelek ehhez kedvezőnek tűnnek. Hogy Schmitt Pál és Ujhelyi István is hasonlóan nyilatkozott a Székely Himnuszról azt mutatja, elindulhat egyfajta egységfrontba tömörülés, mely a közepet célozza, a szélsőséget pedig saját egységének létével zárja ki a közbeszédből, és közviselkedésből.