A Lehet Más a Politika (LMP) parlamenti bejutást érő sikere a választások első fordulójában megugrotta a lakossági ingerküszöböt. Az internet sötétebb bugyrainak „leleplező” anyagaiból és a suttogó propagandából a tájékozatlan érdeklődő azt a tanulságot vonhatja le, hogy az LMP a százszorosan megbukott, immáron a parlamentből is kizuhant, mérhetetlenül alacsony támogatottságú Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) lenne az „utódpártja”, és a szitokszóvá vált, „nemzetellenes” liberalizmus zászlóhordozója az új országgyűlésben.

Népiek és urbánusok

Fénykorában mindkét párt kiugró eredményeket ért el Budapesten, tehát az SZDSZ egykori és az LMP jelenlegi szavazóbázisa között jelentős átfedés lehet. Emellett azonban azt is megállapíthatjuk, hogy míg az SZDSZ vidéken gyakorlatilag nem létezett, az LMP-nek igenis van vidéki bázisa.

A politikai mitológiában a budapesti szavazók jelentős része javíthatatlan liberálisként szerepel, ehhez kapcsolódnak az olyan jellemzők, mint buzi, drogos, zsidó satöbbi, ugyebár az ilyenek adnák a két párt közös bázisát a közhiedelem szerint. Az igazság azonban az, hogy ehhez a szavazóbázishoz a közbeszédben társuló devianciákat az SZDSZ hibás kommunikációja kapcsolta - elég, ha arra gondolunk, hogy az összes buzi, drogos és zsidó szavazata bőven tíz százalék fölötti eredményt jelentene a választáson.

A közös bázis inkább a magyar társadalomtörténet klasszikus népi-urbánus ellentétpárjából eredhet. Már a rendszerváltó SZDSZ-t sokan értékelték úgy, mint az urbánus gondolkodásmód továbbvivőjét, az LMP három évvel ezelőtti feltűnésekor pedig először az SZDSZ korábbi értelmiségi szimpatizánsai között vált népszerűvé.

A liberális gondolat

Nagyon nehéz megállapítani, hogy mit jelent a liberalizmus fogalma a 2010-es magyar politika ideológiai katyvaszában. Én úgy látom, az SZDSZ az urbánus gondolati háttérre és az urbánus szavazóbázisra próbálta ráhúzni a liberalizmus címkéjét (és járatta le ezzel teljesen a fogalmat).

Az LMP ezzel szemben urbánus háttérrel indulva képvisel olyan, a magyar közéletből mindeddig hiányzó, de életképes irányvonalat (környezettudatosság, emberi jogok), amelynek a nyugat-európai zöld pártok mintájára a magyar társadalom minden részében kijárna öt-tíz százalékos támogatottság. Érdemes megemlíteni, hogy míg a szabad demokraták Budapesten kívül gyakorlatilag nem léteztek, az LMP üzenete képes megszólítani a vidéki szavazókat.

Az LMP versenyképessége vidéken, a magyar mezőgazdaság problémáinak jelentős részére is választ kínáló zöld irányultságból következik. Az LMP programja a „kisebb üzemmérettel, hagyományos technológiákkal, a tájjal és az ökológiai rendszerekkel összhangban” folytatott gazdálkodást támogatja, amelyet alkalmasabbnak ítél „kiváló minőségű, természetes, egészséges és biztonságos élelmiszerek előállítására”. A mezőgazdaságban végrehajtandó zöld fordulatnak, az innovatív biogazdálkodásnak pedig akadnak támogatói a frissebb gondolkodású gazdák, vidéki vállalkozók között.

Budapest ostroma

Érdekes tény, hogy az LMP ideológiai csapásiránya komoly kérdésekben eltér az urbánus bázis nézeteitől. Ilyen például az ökopárt harmadik utas szociáldemokrata jellegű gazdaságpolitikája, amely a vizsgált társadalmi közegben valószínűleg kevésbé népszerű a jelenleg az MDF által képviselt neoliberális gazdaságpolitikánál.

Az LMP ettől függetlenül először éppen az SZDSZ szimpatizánsait szívta el, és már az EP-választásokon megelőzte a liberális pártot. A budapesti értelmiségi körök bizonyára szimpatizálnak a környezettudatosság gondolatával, de talán nem ennyire. Az urbánus szavazóbázis megszerzése valószínűleg annak köszönhető, hogy az LMP egyik társult üzenete a nagypolitika megváltoztatására vonatkozik.

Az SZDSZ körüli korrupciós botrányok, a politikai opportunizmius, az állandó lefekvés a szocialistáknak, a megígért és meg nem valósított reformok, a pártelnökké váló Kóka János és a körülötte lévő garnitúra botrányos tevékenysége ugyanúgy kiverték a biztosítékot a szabad demokraták szavazóinál, mint máshol. Hát hogyan ne pártoltak volna át egy olyan mozgalomhoz, ahol a liberalizmus nem cél, hanem eszköz?

Az LMP fel merte vállalni, hogy kizárólag a támogatói adományaiból gazdálkodik, kiszáll a szimbolikus politizálásból és a nyilatkozatháborúkból, megvalósítja a tényleg konstruktív ellenzékiség gyakorlatát, és olyan programot rittyentett össze az országgyűlési választásokra, hogy ahhoz képest a Fidesz hasonló dokumentuma képes mesekönyvnek, a Jobbiké pedig dilettánsok által egymás mögé szórt hívószavak véletlen halmazának tűnik.

2010-ben az urbánus választók úgy érezték, hogy az LMP az egyetlen olyan párt, amelyik az általuk kívánatosnak tartott irányba terelné a parlamenti politizálást, és ez az irány nem az, amit az SZDSZ annak idején képviselt. Ha közben még zöld is, az se nagy baj. A liberális címkét pedig felejtsük el húsz évre, akkor talán majd előveheti valamelyik párt. De az nem az LMP lesz.