Afrikai gyökerek

Haiti a világ első független fekete állama (1804. január 1). Ha ez nem lenne elég, az ország bár területileg Latin-Amerikához tartozik, örökségét és lakossága nagy részét mégis Afrikából, főleg Beninből hozta - így nem csoda, hogy a fekete kontinens is erején felül próbál segíteni a katasztrófa sújtotta szigetországnak. Bár akkora felajánlást, mint Amerika (kapásból száz millió dollár, és rengeteg szakmai segítség) nem tud tenni, de a kontinens egyes országai is kivették és kiveszik a részüket Haiti megsegítésében.

Burkina Faso, Botswana, Mali és Sierra Leone néhány százezer dollárral, Tunézia, Gabon és a Kongói Köztársaság 1 millió dollárral járult hozzá az ország megsegítéséhez, míg Szudán, Egyiptom és Líbia gyógyszersegéllyel és mentőalakulatokkal támogatták a helyreállítást. Komoly csalódást okozott ebben a tekintetben az ország legnagyobb gazdasága, a Dél-afrikai Köztársaság, amely mindössze kétszázezer dollárt és orvosi segítséget ajánlott - ám a szintén fejlettebbnek számító Ghána „orvosolta” ezt 3 millió dollárral. Nigéria - Afrika legnépesebb állama, és második leggazdagabb országa - pedig egy befolyásos újságíró kezdeményezésére tervez segélyalapot létrehozni.

Azonban komolyan és erején felül adományozott egyértelműen a polgárháború tépázta Kongói Demokratikus Köztársaság (2,5 millió dollár) és Csád is (félmillió dollár). Ezen két országban az emberek nagy része mélyszegénységben, napi egy dollár alatt él, így sokan bírálták is a kormányokat, hogy a haitiak helyett őket kellene segíteni, elvégre majd olyan szörnyű a helyzetük. Erre felerősödött, majd győzött az ellenvélemény, amely az afrikai népek közti testvériséget és szolidaritást hangsúlyozta, és kiállt minden cent segély mellett - míg a segélyszervezetek azt jegyezték meg, hogy legalább nem korrupt politikusok zsebében landolt az összeg.

Testvériség

Ez a népek közti testvériség juthatott eszébe Abdoulaye Wade szenegáli államelnöknek is, aki egy elég extrém módját választotta a segélynyújtásnak: felajánlotta, hogy bárhány haiti lakos visszatérhet anyaföldjére, Szenegál befogadja őket. Sőt, ha elég sokan érkeznek, akkor akár egy külön államot is létrehoznak nekik. A kissé hirtelen bejelentésre sokan felkapták a fejüket, de csendesítve a tömeget Wade bejelentette, hogy az ötlet konkrét tárgyalásáról az egyik Afrikai Uniós ülésen lesz szó - ám azok figyelmét eddig elterelték immáron kudarccal végződött Muammar Kaddhafi próbálkozásai az AU elnöki székének megtartásáért.

A befogadást megkönnyítheti, hogy Szenegálban is francia az államnyelv, ám az kifejezetten megnehezítheti, hogy a lakosság több mint 90 százaléka muszlim - a haitiak pedig a kereszténység egy „elvudusított” változatát vallják. Hely mindenesetre van a Magyarországnál kétszer nagyobb területen fekvő, ám hasonló népességű államban - annak ellenére, hogy a népszaporulat igen magas, és lakosság majd 60 százaléka 20 év alatti. Azonban az eddigi 1500 dollár/fő-nyi GDP eloszlás eddig sem volt elegendő a lakosság nagy részének, hiába majd háromszorosa a haiti értéknek - és ez az összeg a haitiak érkezésével csak tovább zsugorodhat.

Egyes elemzők arra hívják fel a figyelmet, hogy a költözéssel sem történne nagy változás, ugyanis Haiti eddig is sokkal jobban hasonlított egy afrikai országhoz, mint egy latin-amerikaihoz. Elvégre lakosai egykor ugyanúgy rabszolgák voltak, majd ugyanúgy polgárháborúk és diktátorok váltották egymást, mint Afrikában. A szegénységi ráta és az ország gazdasági helyzete hasonló a fekete kontinens elmaradottabb részeihez, és itt is jelen van a külföldi tőke mindent felvásároló, befolyásoló eleje (Franciaország és az Egyesült Államok képében).

Nem túl szép jövő

Haiti jövőképét sokan próbálták már megbecsülni - egymástól általában igen eltérő eredményt hozva ki. Egyesek szerint a segélyek révén már most jobban él az ország, mint Afrika egyes államai, ugyanis folyamatosan figyelnek az éhezőkre, és a sátortáborok révén laknia is van hol a túlélőknek - mások szerint pedig intenzív segélyezés mellett is 10-15 évre van szüksége az országnak, hogy elérje a földrengés előtti szintet. Megoldás-elképzelések is bőven vannak: az egyik szerint jobban megérné egy új fővárost építeni valahol máshol, mint rendbe hozni a majdnem teljesen elpusztult Port-au Princet.

Azonban egy érdekes, mások által nem igazán boncolgatott meglátásnak épp Afrika adott hangot: felmérései szerint Haitin ad otthont a világon a legtöbb nem kormány által létrehozott, vagy ellenőrzött segélyszervezetnek (NGO, 3000 emberenként egy szervezet), ami igencsak megnehezíti az ország talpraállását. Egyrészt mivel a segélyek egy összege ezek elemzéseire és infrastruktúráinak fenntartására megy rá, másrészt mert az ennyi irányból jövő segítség egyszerűen elveszi az emberek önfenntartási igényét: túlságosan is ráhagyatkoznak ezen szervezetekre. És ha valamiben, akkor segélyezésben Afrika tapasztalt.

Hogy Haiti mikor fog kimászni a romok alól, azt nem tudni, ám a helyzetnek nem kedvez, hogy az országban lassan lincshangulat alakul ki a már a katasztrófa előtt is korrupcióval és sikkasztással vádolt, jelenleg tehetetlen Jean-Bertrand Aristide elnökkel szemben. Ellenben a választások kiírása pár évig csak álom marad, Aristide meg a régió államfőihez hasonlóan nem az a lemondós típus. És mint azt afrikai tapasztalatok alapján tudható, választások nélküli elnökváltás után csak még nagyobb káosz jöhet.