MDF-SZDSZ: nász az avaron

Itt valami nagyon furcsa dolog folyik. Az MDF és az SZDSZ kínosan hosszúra nyúló násztánca egyre faramucibb helyzeteket eredményez.

Többször írtunk arról, hogy mind az MDF, mind az SZDSZ számára miért előnyös egymás társaságában indulni a választásokon. Azt azonban sosem boncolgattuk, hogy ennek morálisan rossz vagy jó hatása van a választópolgárok demokráciába vetett hitére. Pedig éppen itt az ideje.

Mert mi is zajlik?

Már mindenki biztosra veszi, hogy a két párt közösen indul a tavaszi választáson. Az a két párt, mely a rendszerváltozás legnagyobb ereje volt. Az első demokratikus kormányt 1990-ben az MDF alakíthatta, a második legnagyobb erő az SZDSZ lett. Ha a két párt között akkor köttetett paktumtól eltekintünk (ennek csak az első években volt jelentősége), elmondhatjuk, hogy 20 évig folyamatosan ellenfelek voltak. A választópolgárok tehát megszokták, hogy ez a két párt olyan messze van egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. A legmélyebb torzsalkodások Kuncze Gábor akkori liberális pártelnök és Dávid Ibolya közt a 2002-es választási kampányban sokszor személyes veszekedéssé fajultak.

Két egymástól ennyire távol lévő politikai tömb összeboronálása láttán a választók számtalan kínos kérdést feltehetnek. Teljes joggal merülhet fel például a jelenlegi helyzet láttán a kérdés: vajon mindent fel lehet-e adni a hatalomért? Érdemes eladni a lelkünket, hogy bent maradjunk az országgyűlésben?

A kérdésre szinte felesleges is válaszolni, hiszen látjuk, mi zajlik. A probléma éppen az, hogy amiatt, ami a szemünk előtt hetek óta folyik, ezt a kérdést ennyire nyíltan fel lehet tenni. Merthogy a társadalom kevésbé naiv tagjai pontosan tisztában vannak azzal, mennyit ér meg egyeseknek a hatalom. Egyes emberek, sőt néha pártok is (lásd MSZMP-MSZP, vagy Fidesz), oly lazán váltanak köpönyeget, mint más alsónadrágot.

Ám az említett pártok közül az MSZP a cégér átfestésével könnyen megoldotta a kérdést, a Fidesz pedig viszonylag óvatosan mozdult a liberális oldalról a nemzeti felé. A jelenlegi helyzet ellenben annyira gyorsan történik, hogy még a politikailag vakoknak is könnyen szemet szúr.

Bármi áron babám

Az MDF és SZDSZ jelenlegi párzási rituáléja azonban rendkívül nyíltan, már-már melldöngetve szól arról: „mi bármit, de tényleg bármit megteszünk azért, hogy hatalomban maradhassunk.” Kevesen veszik észre, hogy e politikai pornót látva a demokrácia alapeszméje hihetetlen csorbát szenved.

A képviseleti demokrácia – aki nem tudná, jelenleg ezzel áltatjuk hivatalosan magunkat – lényege, hogy a társadalomban alulról alakulnak politikai szervezetek, melyek aztán kellő tömegbázissá szélesedve elindulhatnak a választáson. Ám sem az MDF, sem az SZDSZ mögött nincsen semmiféle tömegbázis. Néhány töredékszázaléknyi szavazó valóban bennünk látja a jövőt, de ezek lassan a párttagokra és rokonaikra szűkülnek. Egyetlen előnyük, hogy ismertek, hiszen jelenleg még parlamenti pártok. Így van annyi pénzük, illetve médiabefolyásuk, hogy üzeneteiket eljuttathassák a legeldugottabb helyekre is.

Jogilag semmiféle probléma nincs is ezzel, csupán átlép egy olyan morális határt, amit egy demokráciát a zászlajára tűző pártnak nem lenne szabad. Mondjuk ki: a reális társadalmi támogatottságukat nézve mindkét pártnak meg kellene buknia és ki kellene esnie a parlamentből.

Aztán, ha valóban van mögöttük komoly bázis, akkor a Parlamenten kívül is megmaradnak, hogy a következő választáson bizonyítsanak. Ha kiesnének az Országgyűlésből, de mégis megmaradnának, az világos bizonyíték lenne valódi értékeik erejére. De valószínű erre senki sem tenne nagy tétet. Ha az MDF és az SZDSZ nem jutna be, akkor ez a két párt úgy szétszéledne, mintha sohasem lett volna. És amint ezt belátjuk, el kell fogadjuk az előbbi kijelentés igazságát, miszerint nincs is keresnivalójuk a törvényhozásban.

Hogyan higgyünk?

Ráadásul úgy járják a köreiket egymással, hogy közben a programjukról alig tudni valamit. Az MDF persze naponta bombázza a sajtót mindenféle közleményeivel, meg állítólagos programjával, ám ha végre nyíltan kiderül, hogyan és milyen személyekkel jelenik meg az SZDSZ az MDF-ben, akkor logikus, hogy a program is megváltozik. Mert milyen pártszövetség az, (vagy nevezzük bárminek), ahol az SZDSZ adja a pénzt, a vidéki infrastruktúrát, de a programba nem szólhat egyáltalán bele? Hogyan hihetünk most az MDF programjának, ha esetleg két hét múlva az egész megváltozik az SZDSZ-szel kötött alku miatt?

Amit a két párt viselkedésében látunk, az az ország állapotára sajnos nagyon is jellemző kép. Az értékek teljes elhagyása, sőt, ami még rosszabb talán: fel nem ismerése. Kérdés, mikor és hogyan lesz ennek vége?