A Fidesz egész éves sikerének titka nem a saját érdeme. A párt Gyurcsány Ferenc nyakára rászállva és az ő hibái nyomában tudott sosem látott népszerűségre szert tenni. Persze ez nem volt nehéz. A miniszterelnök szinte hetente kiagyalt, ám sosem megvalósuló programjai és a politikai térben végigjátszott trükkjei elég muníciót adtak az ellenzéknek. Gyurcsány távozásával (március 21.) emiatt kicsit fogás nélkül is maradtak, ami a közvélemény-kutatási adatokból is kiderült.

A miniszterelnök-keresési kutyakomédia még hozott valamit a dolgon, de a Gyurcsány után támadt űrt csak lassan tudták feltölteni. Bajnai és csapata sokkal nehezebben támadható volt, így a Fidesz új stratégia után nézett. A gazdaság tragikus állapotával és az IMF hitellel ijesztgette az embereket. A munkanélküliség és a hitelek visszafizetési nehézségei jó táptalajt adtak ehhez.

Valójában persze a Fidesz alig kampányolt. Kényelmes helyzetbe kerültek azzal, hogy a Szocialista Párt (és a korábbi kormánypárt SZDSZ is) önmagát rugdosta folyamatosan tökön (az SZDSZ eljutott a kiherélésig is). A Fidesz ezt páholyból nézhette végig anélkül, hogy a kisujját mozdította volna.

Jobbik sikerek

Orbánéknak egyedül jobbfelé kellett (és kell a jövőben is) tekintgetni. A Jobbik az EP-választáson és több időközi választáson is megmutatta, hogy jelentős tömegbázisú erővé nőtt, mely akár az MSZP-t is képes megverni. Igaz, a Fidesz 60 százalék fölötti támogatottsága nem került veszélybe, azaz a Jobbik nem feltétlenül a Fidesz szavazóbázisából táplálta magát a parlamenti küszöbön túlra.

A Jobbik erősödésében két ok játszik szerepet. Egyrészt az emberek nagy többsége számára az elmúlt nyolc évet az MSZP elhibázta. Ezen túl azonban sokan a Fideszt is hibásnak tartják az ország rossz helyzetéért. Sőt, az egész politikai elittel szemben kialakult egy ellenállás, ami a Parlamenten kívüli pártoknak kedvezett. (A Lehet Más a Politika a nevében is ezt az érzést használja ki, tegyük hozzá sikerrel.) Az elfordulást az eddig megismert és megunt pártoktól a Jobbik ügyesen terelte maga felé.

A másik ok a Jobbik erősödésében a cigánysággal kapcsolatos ellenérzések növekedése. Mivel ez pártfüggetlen (az MSZP és Fidesz szavazói között is jócskán akadnak rasszista nézetet vallók), könnyen tudott a szélsőséges párt erre rájátszani. Főleg, hogy a Magyar Gárda megalapításával maga a párt szinte nem is kell, hogy megszólaljon a kérdésben: a Gárda rendet teremtő megjelenése vidéken elég, hogy besöpörhesse a rasszista szavazatokat.

A Bokros-szérum

A jobboldal erősödése az évben produkált egy egészet furcsa jelenséget is. Az MDF, mely önmagát határozottan a jobboldalhoz sorolja és konzervatív pártnak titulálja, Főnix-madárként támadt fel halódó poraiból. Hiába esett szét a frakció, hiába temették el nem egyszer Dávid Ibolya pártját, hiába gyűrűzte tovább az évet az UD. Zrt ügy, az MDF jelentős sikert ért el az EP-választáson: egy képviselőjét bejuttatta a brüsszeli parlamentbe.

Mindez annak köszönhető, hogy Bokros Lajost újra bedobták a politikai térbe. A szocialista kormány volt pénzügyminisztere tevékenysége után egyre inkább etalonná vált a baloldali (de sok konzervatív) ember szemében is. Az MDF jól érzett rá, hogy az MSZP gyengülésével hatalmas tér van a politikai paletta baloldalán. Sok kiábrándult szocialista Bokros nevére újra „szagot fogott” és leadta voksát az MDF-re. A párt év közben sokszor szavazott a kormánypárttal együtt, ami szintén erősítette ezt az érzetet.

Összességében egyre bizonyosabbnak látszik, hogy a 2009-es év politikai játszmáinak eredményeképpen a három magát jobboldalinak mondó párt megerősödött. A Fidesz minden jel szerint meg fogja nyerni a választást, a Jobbik bizonyosan, az MDF pedig nagy valószínűséggel bejut a Parlamentbe.