A Jobbik és az ősmagyar megváltás

Az ország turulszárnyon repül Teherán felé, a magyar vidéket bűnöző hordák tartják rettegésben, aki nem hódol be, arra terror vár. A sötét erők uralma végtelennek tűnik. Ám ekkor, feltűnik az új erő: az engesztelésért imádkozó nemzeti radikalizmus.

Keresve sem lehetett volna jobb zenés betétet találni a Jobbik 2010-es kampányfilmjéhez. A ˝Rekviem egy álomért˝ című felkavaró amerikai film szereplői hétköznapi álmaik beteljesedéséhez adják el a lelküket a drogoknak. A 102 perces lidércnyomás a megváltás leghalványabb reménye nélkül végződik a karakterek halálával, vagy a kárhozat még evilágon beteljesedő iszonyatával. A Kronos Quartet géniuszai által komponált főcímzene egy egész mozis generációba belefagyasztotta a lélegzetet. Később a Gyűrűk Ura rendezője vette elő újból a darabot, és az ork harci dobok mordori kántálásával kísért vonósok immáron a Középföldét fenyegető rettenet himnuszát húzták.

Hamis papok

Magyar millennium, kicsit másképp

„Miközben a katolicizmus elveti a fejlődést és jellemző módon még ma is ókori prófétáik látomásaira és hallucinációira építi a hitét, addig mi igyekszünk az ősi magyar vallási tradíciót olyan formában visszaadni a ma emberének, ahogyan az természetes módon fejlődött volna, ha a kereszténység hagyta volna. (…) Felemeljük szavunkat a katolicizmus történelemhamisítási törekvéseivel szemben is. A katolicizmus ugyanis egyértelműen a judaizmushoz köthető, egy abból kiváló és bizonyos tekintetben azzal szembeszegülő, internacionalista jellegű óriásszekta. Sohasem voltak magyar gyökerei, így a magyarsággal való azonosítása pusztán önfelértékelő demagógia és nyilvánvaló agitprop eszköz.” – részletek az Árpád Rendjének Jogalapja Tradicionális Egyház válaszleveléből, amivel a Római Katolikus Egyház 2009. szeptember 20-ai újpogánysággal kapcsolatos aggodalmaira reagált.

Senki nem nyúlhat büntetlenül a Szent Koronához, az István király és a Mindenható által kötött örök szövetség elemi bizonyságához. A magyar nemzet frigyládájára árpád sávos lobogók alatt esküvő Magyar Gárda már önmagában is olyan szellemi sötétséget szabadított a hazára, amivel a Szent István halálát követő ősmagyar démonok rövid életű újbóli elszabadulása óta nem volt példa. Hol van az Isten, aki Istvánnal az ő jó tervét és áldását ígérte a magyarok nemzetének? Alighanem keservesen zokog valahol itt a közelben, amiért egyre több magyar követel ősi bálványaitól szebb jövőt.

A Jobbik és a Magyar Gárda közös rendezvényeit hivatali kötelezettségből látogatva mindig megbotránkozást keltett bennem, hogy a politikai díszletekbe olyan elemek keverednek, mint a méteres keresztekre szegezett Nagymagyarország térkép. A pulpituson ˝keresztény értékekről˝ papoló szónokokat hallgatva rá kellett döbbenjek, a holokauszt tagadása, már csak egyetlen lépés a zsidó Jézus megváltó vérének tagadásától. A Szent István feje felett ellebegő árpád sávos lobogók a magyarság történetének legfontosabb fejezetén siklanak tova, az ősmagyar Árkádia ezer hangon suttogó idegen isteneit dicsőítve, az egész nemzetet a szellemi és lelki paráznaság bűnébe taszítják.

Az igazi hazaárulásról

Trianon elvette a földjeinket, a Jobbik pedig elveszi az üdvösségünket - már ha jelent ez még egyáltalán valamit. Megér ennyit - és így! – a nagymagyar ábránd? A nemzet elcsatolt fele iránt érzett olthatatlan bánat és testvéri felelősségtudat miatt adtuk el a hazánkat a náci Németországnak, a saját lelkiismeretünket kijátszva Hitler ártatlan vérrel mocskolta be a magyar kezeket. A Jemenbe és Iránba látogató Jobbik politikusokról senki nem tudja pontosan, hogy vajon ők milyen áron adták el az országot a szélsőséges iszlám hatalmaknak, mindenesetre az iráni Forradalmi Gárda Vonától származó meghívása a következő választásokra, és a ˝hunok haragjától˝ hangos antiszemitizmus az arab médiában árulkodó tényekként állhatnának előttünk.