Bárdosi a kemény dió

A népszerű sportolóra Bárdosi Sándorra méltán lehetünk büszkék, hisz a birkózásban elérte, amit lehetett. Nyughatatlan természete miatt nemsokára a sumo világbajnokságon izgulhatunk érte. Mivel Sanyinak maga a sport a szenvedélye, mi mást is gyűjthetne, mint az eredményességét igazoló díjakat.

Melyik volt az első díj, amit kaptál és mikor?

Az első díjamat 1988-ban kaptam, az egy oklevél volt. Ezek a díjak nem járnak egymással kézen fogva, van amikor oklevelet kapok, vagy hogy csak érmet, esetleg serleget, és előfordul olyan is, hogy mindet egyszerre. Nem tudom pontosan hány darab díjam van, de az biztos, hogy több száz versenyen indultam és ezeknek több mint a feléről távoztam valamiféle relikviával. Nagyon sok oklevelem összegyűlt és ezekből néhányat bekeretezek és kiteszem a falra, néha én magam is megállok kicsit nosztalgiázni elöttük. Jó visszagondolni ezekre a versenyekre.

Van olyan díjad, amire a legbüszkébb vagy?

Tulajdonképpen minden díjamra büszke vagyok, de ki kell emelnem a 2000-ben megrendezett Sidney Olimpián szerzett ezüstérmet és azokat az elismeréseket, amiket mostanában kaptam. Persze nagyon jó visszaemlékezni a fiatalkori eredményeimre is. Ezek azért fontosak, mert régen sokkal megbecsültebb volt egy sportoló, mint ma.

Van közöttük olyan, aminek van valami különleges története?

Igen, kaptam egy római birkózókat ábrázoló porcelánszobrot, még a régi nevelőedzőmtől Hoffman Géza bácsitól, aki sajnos már nincs közöttünk. Ő is kapta és én mindig csak azt láttam, hogy mekkora becsben tartja, így hát onnantól kezdve, hogy nekem ajándékozta én is nagyon vigyázok rá. Nagyon kevés embernek adatik meg, hogy ilyen ritkaság legyen a birtokában. A mostaniakat már gipszből csinálják és azok nem olyan időállóak és szépek, mint ez. Erre a szoborra vagyok legbüszkébb, de persze az elnyert díjjakra is az vagyok, hisz egytől-egyig mindegyiknek hatalmas az eszmei értéke számomra.