A srác, aki "mindent elcseszhet, ha nem vigyáz"

Nem az Önök hibája, ha nem ismerik Pályi Sándor Márkot. Még ő sem ismeri teljesen magát. Ő ugyanis egy fiatal író-költő. Veszélyeztetett állatfaj. Mondja is, inkább vált volna pártköltővé...

„holnap megdugom kangiszer dórát,
kisbetűvel írok mint számosan
lázár júlia is kisbetűvel ír meg az őt utánzók
már ma megdughattuk volna, ketten a bálinttal
az ő nevét is kisbetűvel írom, de nem a tisztelet hiánya
dominál e versben szóval odamentünk hozzá
de ő egyelőre menstruált mondta nem tud dugni
…”


A fenti idézet , napjaink egyik legreményteljesebb fiatal író-költőjének első kiadott kötetéből származik, melynek megjelenését ügyesen a Könyvhét idejére időzítették. A kötet címe „Holnap megdugom”, ez a fentebb olvasható vers címe is. Pályi fiatal, lendületes, ugyanakkor a mai magyar irodalmi életből sem tűnik ki óhajtott liberalizmusával – persze ez most nem a kritika helye, sokkal inkább a megismerésé. Hiszen talán érdemes lehet egy olyan ifjú tehetséget is rivaldafénybe állítani egy csöppet, aki ugyan nem szerepelt még soha sem a Mónika show-ban, sem a Hal a tortánban, s olybá tűnik, hogy nem is fog, fő mentora, segítője, s most már pályatársa, Eörsi István azonban azt mondta róla, hogy „már most szivárog valami az írásaiból, amit pályisándormárkságnak lehet nevezni”

Nemet mond az irodalomra?

Pályi Sándor Márk
A srác '83 május 10-én született Budapesten. Diplomata családja miatt gyermekkora egy jelentős részét Lengyelországban töltötte. Liberális beállítottságát máig vállalja, "gyermekkori" rajongása az SZDSZ-felé azonban elmondása szerint már megkopott. Szociológia szakon szerzett diplomát, pályafutása további részéről azonban – szintén saját szavaival élve – most gondolkodik.
A Holnap megdugom az első verseskötete, melyet Pályi amolyan nulladik kötetnek tart. Naplóbejegyzései és írásai mellett helyet kaptak benne gyermekkori szövegrajzai is.
– Azért lett ez a kötet címe, mert ez a legjobb vers az egész könyvben, illetve mert ez talán megfelelően figyelemfelkeltő is – indokolta a címválasztást a fiatal tehetség, kinek a 2000 és 2004 között született műveit – naplóját, verseit és egyéb írásait – tartalmazza a kiadvány.

Szókimondó, mintha a kereskedelmi tévében látnák, mégis visszafogott, mintha a szerző nem lenne biztos saját magában sem, mintha nem lenne teljesen az övé a költészete. Generációs sajátosság? Vagy csak a körülmények józan megítélése, értelmezése?

Pályi Sándor Márk szociológiát végzett, mert nem akart csak az irodalom felé orientálódni. Mint mondja, vannak a kortársai között olyanok, akik az irodalomra tették fel az életüket, azonban csak az írásból, a költészetből megélni szinte lehetetlen, csak azoknak sikerülhet, akik találnak maguknak megfelelő állást – viszonylag jól fizető szerkesztői helyet valamelyik irodalmi lapnál.

Na ja, sokak szerint egyszerűbb volt annak idején, húsz vagy akár hatvan-hetven évvel ezelőtt a magyar irodalmárok élete… Pályi azonban amondó: nem feltétlenül.

"Simán pártköltővé váltam volna..."

– Ötven évvel ezelőtt élni? Biztos nagyon szar lett volna. Ha túléltem volna ’45-öt még mindig ott lett volna a kényszer, hogy pártköltővé kellett volna válni… Ezt pedig simán el tudnám képzelni magamról, nem állíthatom ugyanis, hogy estem volna ugyanazokba a hibákba és reményekbe, mint az akkoriak. Az állami finanszírozást tekintve, azaz hogy meg is vették az emberek a könyveket, sőt el is olvasták azokat, ebből a szempontból lehet, hogy jobb lett volna akkoriban irodalmárnak lenni – válaszolt őszintén Márk a nem túl tudományos, ám annál fantáziadúsabb – ez utóbbi inkább passzol egy éppen az útkeresés kellős közepén tartó fiatal íróhoz – kérdésünkre.

Hanem innen már ha akarjuk sem kerülhetjük el a politika témáját, s bármilyen meglepő, eddigi műveiben maga a költő sem kerülte el, sőt. Műveiből egyértelműen kihallik egyfajta sajátos – megítélésünk szerint humormentes – politikai zörej, mely nem meglepő módon a liberális gondolkodáshoz legközelebb álló párthoz, az SZDSZ-hez kötődik. Pályi azonban most már amondó: nem fog Fodorékra szavazni az EP-választáson.

„…
utat adott meg hangulatot és mégis
csak néha tűnik elő újra
hogy imádjuk a Szabad Demokraták Szövetségét”
(Paplandemokraták)

Hm, csak nem? A szadeszes, mi több a zsidósággal szoros kapcsolatot ápoló, diplomatacsaládból származó budai liberális gyerek elhatárolódik a politikától, s mint korábban mondta, igazából a színtiszta irodalomtól is.

"Mindent elbaszhatsz, ha nem vigyázol"

– Nem az irodalommal, sokkal inkább a pszichológiával foglalkozó embereknek ajánlom a könyvemet – teszi még hozzá az elmondása szerint a telefonban szégyenlősebb hanggal beszélő Pályi.

Hát ez bizony nem elhanyagolandó tanács. Mint ahogy a már említett Eörsi Istváné sem az, aki csak úgy a hátsó borítón, szinte észrevehetetlenül mondta azt Márknak, hogy „mindent elbaszhatsz, ha nem vigyázol”.

Bizony, még a végén költő lesz a srác, ha nem vigyáz…