Lehullt Bajnairól a lepel

Nagy varázslat folyik Bajnai Gordon körül. Ám az ámítás leple lehullt, és alatta ott van a vörösszekfűs valóság, egy hatalmát féltő szocialista párttal, és egy árnyékból játszadozó ex-miniszterelnökkel.

Nincsenek politikai ambícióim – jelentette ki fogszorított határozottsággal Bajnai „Nememeszpés” Gordon a Parlamentben még eskütétele előtt. De leszögezte azt is, nem kíván pártpolitikai szempontokat követni kormányzása során. Az őt megválasztó MSZP Kongresszuson pedig elmondta, a pártoknál most legyen fontosabb az ország, a pártpolitika kerüljön távolabb. A sajtó is sokszor előnyeként írta le, hogy az új kormány vezetője nem kíván részt venni a pártpolitikai harcokban.

Ez valóban nagyon szép, sőt becsülendő dolog. A mai undorítóan átpolitizált közéletben, ahol már szellenteni is csak szegfű- vagy narancsillatút lehet, nem könnyű párton kívülinek maradni. Ám egy miniszterelnök – Gyurcsány óta tudjuk – szinte korlátlan hatalmával bármi ostobaságot megtehet. Így Bajnai is megteheti, hogy valóra váltja vízióját és az ország érdekében tényleg csak a válsággal foglalkozik, a pártpolitikáról pedig magasról tesz. Ő a főnök, ő diktál.



Báb


Valami azonban mégis hibádzik. Ahogy a HírExtra is megírta korábban, nem elképzelhetetlen, hogy Bajnai csupán egy báb a szocialisták – sőt akár az árnyékba húzódó Gyurcsány Ferenc – kezében, aki a kormánytagokat azért nem tudta teljesen lecserélni, mert az MSZP mondta tollba a névsort. Mindezek ellenére a válságért aggódók, na és a bizonytalan szavazók számára hájjal kenegetés volt, mikor Bajnai kőbe véste: ő nem pártpolitikus.

De a köveket a politikai szükségszerűség kalapácsa hamar összetörte. Darabjain pedig Bajnai erkölcsi megfontolások nélkül tapos. Az utóbbi néhány hétben ugyanis mindenféle előzetes vagy akár utólagos magyarázkodás nélkül a rendkívüli módon független miniszterelnök pártemberré vált.



Kampányok


Először a Magyar Szocialista Párt EP-választási kampánynyitóján jelent meg, ahol mint főszónok tartott lelkesítő beszédet a szocialista szimpatizánsoknak a Városligetben. Ha ez nem a pártpolitikába való belefolyás, akkor mi a szent szar?! Merthogy nem válságkezelés, meg nem is szakértés, az biztos.

Gordon, mint Micimackó mondhatná, hogy éppen semmi dolga nem akadt és eszébe jutott, hogy tenni kéne valami nagyon fontosat, elment tehát a kampánynyitóra, balosokat győzködni. Ez azonban meseszerű. Ahol válság van, ott munka van, nem pedig pártpolitika. Azaz vagy nincs válság, vagy Bajnai tényleg szoci.

Másodszorra Pécsett tűnt fel párttagsági nélküli kormányfőnk. No, nem a pécsi kosaras lányoknak ment szurkolni, vagy az ifiházba Hobo-koncertre, esetleg a Csontvári múzeumot megtekinteni. A pártoktól fényévekre távol keringő Bajnai a szocialistapolgármester-jelölt, Szili Katalin kampányában vett részt. Igaz, itt megpróbálta eljátszani, hogy semmi köze a kampányhoz, mégis éppen a választási kampány hajrájában pottyant bele a pécsi közéletbe, ahol véletlenszerűen azt is világossá tette, hogy Szili Katalint kellene támogatni.



Inkább ne kérdezzünk

Most persze meg lehetne kérdezni, hogy vajon milyen ember az, aki ígér valamit, majd az ellenkezőjét csinálja. Lehetne firtatni, hogy milyen értékrendje van, ha számára a köpönyegforgatás csupán egyetlen csettintés, de felesleges. Pusztába kiáltott szóból ebben az országban már annyi van, hogy lassan kiszorítja a szürkemarhákat meg a gémeskutakat.

A lényeg csupán annyi, ne engedjük magunkat becsapni. Bármily bárgyú is egy miniszterelnök mosolya, bármily szelíd mozdulattal is próbál fellibbeni a pártok fölé, ez csupán álca. Bajnai Gordon egyértelműen annak a szocialista pártnak a bábja, amely őt félelemből táplált kényszerből belehuppantotta a bársonyszékbe. Minden más állítás csak varázslat, különféle média által kreált agykápráztatás.