Csoda a jégen - elképesztő pillanatok!

Hokimeccset nézni alapvetően jó dolog. Élőben, a helyszínen meg egyenesen remek. S ha az ember a palánk mellől nézheti végig a küzdelmet, nos, akkor egyenesen varázslatos. Egy kis hangulatjelentés a palánk mellől – magyar-norvég a plexin innen és túl.

Magyarország-Norvégia 4-1. Ennyi. Nem is kell ezt tovább ragozni. Azaz dehogynem! A magyar jégkorong válogatott kis túlzással annyi örömet szerzett csak az elmúlt négy hazai felkészülési meccsén a szurkolóknak, mint a Mónika show egy évtized alatt. Hokilázban ég az egész ország, a magyar válogatott sikerei miatt egyre több ember érez késztetést arra, hogy ne csak a televízió képernyőjén keresztül szurkoljon kedvenceinek, hanem kilátogasson a meccsre.

A pálya mellől minden kicsit más

Hokimeccsre járni ugyanis divat lett manapság. Teltházas arénák, fergeteges hangulat, na meg persze a tudat, hogy az ember megkapja, amit a pénzéért elvár – a minőségi szórakoztatás garantált. Ettől a mostani magyar csapattól mindenképpen.

Persze annak is megvolt a diszkrét bája, amikor annak idején a Lehel-Fradi rangadón odafagyott az ember a rozoga jászberényi lelátóhoz a hóesés közben, vagy amikor egy-egy óriási Újpest-Fradi rangadó a szurkolók hógolyózápora miatt szakadt félbe.

A hoki az a sportág, melyet szinte egy az egyben a szurkolók szórakoztatására találtak ki, alakítottak ilyenné. Mindez a tévé képernyőjén keresztül is átjön, akinek azonban még nem volt szerencséje élőben, a helyszínen, esetleg pont a palánk mellől végignézni egy meccset, annak csak javasolni tudjuk: sürgősen pótolja ebbéli hiányosságait. A saját érdekében.

Kedd este Káposztásmegyeren. A norvégokkal játszunk. Majdnem tele a csarnok. Zászlókkal, feliratokkal, a szokásos műanyag hurkákkal szerelkeztek fel a szurkolók. Élmény ez. Hát még ha az ember van olyan szerencsés, hogy lentről, a palánk mellől nézheti végig a meccset.

Íme néhány olyan momentum, melyet sem a tévé képernyőjén át, sem a nézőtérről nem élhetünk át!
A pálya széléről figyelni azonban más kategória.

***

Van azért annak valami diszkrét bája, amikor az ember sörrel a kezében, fotóspasszal a nyakában áll a palánk mellett, és teli szájjal belevigyorog az éppen szünetre vonuló norvég válogatott arcába. Mindezt 3-1-es magyar vezetésnél, néhány centiről. Ha ezek az északi fiúk a szemeikkel ölni tudtak volna…

A hoki előhozza az emberből az egészséges versenyszellemet…

***

Official. Made in Slovakia. Rá van írva. Ez a korong járta meg négyszer a norvég kaput. Illetve az ominózus darab csak egyszer, utána eszeveszett röppályát leírva vágódik ki a nem is olyan alacsony plexi tetején át a pályáról. Neki a falnak, majd vissza, „amíg kiáll belőle a pattogás”. Pont az ember lába előtt áll meg. Csak le kell hajolni érte. Nosza. Semmi extra, egyszerű hivatalos pakk. Láttunk már ilyet. Mégis.

A hoki előhozza az emberből a gyermeket…

***

Nini, dühös a norvég emberünk. Nem akar leülni a büntetőpadra. Aztán mégis muszáj neki. Veri is a bot tollával a plexit. Ordít és integet. Magyaráz. Közben fejbe vágja botja végével a büntetőpadon serénykedő zsűritagot. 10 percet kapott. Csak nem higgad. Ideges, na. Meccs van, és ők nem állnak jól. Érthető. Nekik nem lenne szabad kikapniuk a magyarok ellen.

Magyarország az aktuális világranglistán a 20. helyen áll, Norvégia csapata a legutóbbi vébén a nyolcadik pozícióban végzett. Érthető a düh.

A hoki előhozza az emberből az állatot.

***

Bajok vannak a kulaccsal. Beesett a norvég padtól a jégre. Ladányi azonban nem rest, elindul és felkapja. Vissza a norvégoknak. Ők azonban nem figyelnek. Visszaesik. Ez így nem jó. Odamegy a norvég cserekapus. Majd ő segít. De nem tud. Lóg be a pályára, terebélyes felszerelése azonban megakadályozza a sikeres akcióban. Jön a segítség: a fél vörös mezes válogatott a kulacsot vadássza már. Sikerült! Megvan! Hogy aztán az egyik unott csapattag mérgében a földhöz csapja a zsákmányt...

***

A jégen nincsenek világranglista helyezések. Vagyis nem érdemes vele foglalkozni. Csak az iram nagy. Jönnek az északiak, de elveszítik a korongot. Mi támadhatunk. Szélvész gyorsak vagyunk. Indulunk, megállunk, ritmust váltunk és ütközünk. Remeg a palánk. Sőt: reng. Ilyen játék ez a hoki. Passz, Benk Andris van ott a kapu előtt – a botjára nincs is szüksége. A melléről pattan a pakk a hálóba! Micsoda gól!

A hoki előhozza az emberből a lenyűgözöttet…

***

Vége! 4-1 ide. Sima volt… Itt az újabb, az egészen elképesztő siker. A norvég csapatkapitány még mindig a bíróknak magyaráz.

Repülhetnek a csokik, az édességek. Ahogy szokás. Élvezik is a magyar srácok, olyanok, mint a kisgyerekek, akik tudják, hogy valami olyat tettek, ami miatt meg lesznek dicsérve. Hát most meg vannak. Kicsi a megyeri csarnok, kevés szurkoló fér be, de az öröm nagy. Meg a hangzavar is.

A hoki előhozza az emberből a fanatikust…

***

Na de ilyet ki látott már? Teszed le! Az nem a tiéd… Nem érdekli. Nem hallatszik be a norvégokig. A kék vonalnál felálló vikingek 48-asa, a palánkhoz legközelebb álló korongos ugyanis nem zavartatja magát, hanem komótosan arrébb korcsolyázik, és alig észrevehető módon lehajol az egyik jégen fekvő csokoládéért. Kibontja, kiveszi a csomagolásból az egyik szeletet, gyorsan a szájába tömi. A maradékot pedig visszadobja a jégre. Láttak már jégkorongozó hörcsögöt? Ráadásul norvég mezben. Várjunk csak, hiszen pont most mondták be a norvég csapat legjobbját. A 48-as számú Aasen az. Aki azonban nem hallja, mert mással van elfoglalva… Szólnak neki a többiek. Tudja ő, csak le akarja nyelni. Majd megtörli a száját és elindul átvenni csapata legjobbjaként a neki valóban járó pezsgőt…

A hoki előhozza az emberből a pimasz napközist…

***
 
Ez az srácok, szedjétek össze, nem véletlenül dobáltuk be. Kis csoki, nagy csoki, mind benne a magyar felszerelésekben. Megvannak. Jöhet a kézfogás. A 10 és a 20 perc fegyelmivel kiküldött norvég srácok is ott vannak. A jég közepén. Mindenki mindenkivel. Hatvanpercnyi őrület, szurkálódás, palánkra lökés és verekedés után.

A hoki kihozza az emberből az embert.