„Minden játék célja a győzelem. Aki nem a győzelemért harcol, becsapja csapatát, annak szurkolóit, az ellenfelet, a nézőket és rossz fényben tünteti fel önmagát” – nem ez, nem Brumi maci újabb tanítása a gyerekeknek, hanem a Magyar Labdarúgó Szövetség etikai normáit összegyűjtő kiadvány első mondata. A kódex az MLSZ szerint „kristálytisztán, a tényekhez ragaszkodva, szinte tőmondatokban” fogalmazza meg az elvárt viselkedési formákat a játékosok, az edzők, a vezetők és a szurkolók felé.

"Az ellenfél épp úgy szereti a futballt, mint mi magunk" - és mi van, ha mégsem?

Mert ugye a magyar futball szereplőinek csak lassan mondva, tőmondatokban lehet beszélni – a magyar labdarúgók ugyebár köztudottan hülyék. A magyar labdarúgók – sőt nem csak a magyarok – intelligenciája alacsonyan van, állítólag. Miért is lenne magasan? De legalább „az orrukat is tisztíccsa”…

Szóval az MLSZ elkészítette ezt az „etikai kódexet”, amit még a naponta másfél tubus hajzselét a hajukra kenő ifisták is megértenek, ha előtte átismétlik az alsós olvasókönyvek tanításait. Persze sokat segítene, ha az ilyen mondanivalót: „az ellenfél épp úgy szereti a futballt, mint mi magunk, és ő is győzni akar. A mérkőzés küzdelem, de nem háború. A mai ellenfél akár egy év múlva csapattársunk lehet” a biztonság kedvéért illusztrálnák néhány ábrával is, mondjuk egy futballozó vadászgörénnyel. Vagy egy csincsillával.

„Tudomásul kell venni, hogy nem csak a mi csapatunk hívei szurkolnak a nézőtéren. A bekiabálásokat nem kell mindig <meghallani>, még kevésbé reagálni rájuk” – szól a „szentírás” újabb tanítása. Magyarul: vannak állatok, akik nem tudnak uralkodni magukon szurkolás közben, de az egyszeri magyar focistának nem muszáj meghallania, ha éppen anyját, származását, bőrszínét vagy szexuális hovatartozását emlegetik. Ezek után nézzük, hogy milyen is ezt az új futballetikettet A-tól Z-ig ismerő és alkalmazó szurkoló!

Brumi maci nem szidalmaz, Brumi maci biztat

„Annak a játékosnak van a legtöbb segítségre szüksége, akinek aznap a szokottnál rosszabbul megy a játék. Szidalmazás helyett a türelem és a bíztatás hozzásegítheti, hogy elmozduljon a mélypontról.” Most tessék elképzelni a szurkolók reakcióját arra a teljesítményre, ami valóban kritikán aluli – kis hazánkban valamiért elég gyakran előfordul, hogy ritka pocsékul játszik az egyik játékos. Szurkolónk, aki már olvasta és mélységesen egyet is ért az MLSZ etikai normáival hirtelen oldalba böki kurvaanyázós szurkolótársát, mondván, hogy „ugyan ne bántsd már, inkább biztassuk egy kicsit, csak hogy elmozduljon arról a bizonyos mélypontról. Tudniillik mélypontok vannak, olvastam az mlsz.hu-n...".

Igazi magyar futballutópia lenne ez, ha csak a címzettek fele megfogadná az MLSZ fair play bizottságának tanácsait. Rajtuk nem fog múlni. Ugyanis már keresik a lehetőséget, hogy milyen úton-módon lehetne minél hamarabb minél több érintettnek eljuttatni a „kötelező olvasmányt”. Néznek majd nagyot a játékosok, a klubvezetők, az edzők, a sporik és a szurkolók is, amikor elolvassák a frankót.

S még mielőtt megkapnánk a magunkét az egész gondolatmenetért – „mi más dolga lenne egy fair play bizottságnak, ha nem a fair-play fejlesztése?” – nem árt leszögezni, hogy nem magával a kiadvánnyal, nem az ötlettel van gond. De miért kell ezt egy kifestőkönyv értelmi szintjén megfogalmazni? Persze erre is jön a válasz: mert ennyire értelmesek a magyar futballisták. Meg amúgy is, van egy csomó fiatal játékos, akiknél hatványozottan fontos, hogy megértsék a futballpálya etikájának alapjait.

Brumi maci hülyének nézi az embert

De kiknek is szól ez az írás? A játékosokon kívül a klubvezetőknek, a játékvezetőknek, a szurkolóknak és az edzőknek. Egyébként is, ha nincs egy olyan edzője a játékosnak még fiatalkorban, aki megérteti vele az alapgondolatokat, akkor aligha lesz belőle intelligens futballista.

Az ilyen, Brumi maci elmeséli, hogyan szabad focizni stílusú fejtágítástól már nem lesz senki okosabb.

Csak joggal háborodik föl azon, hogy hülyének nézik.