Íme, a bizánci művészet

Nagy Konstantin császár, aki 313-ban egy rendelettel államvallássá tette a kereszténységet, 330-ban újabb döntéssel kívánta nevét emlékezetessé tenni: a Boszporuszon, ahol évszázadokkal korábban létrejött Bizánc városa, megalapította Konstantinápolyt, azzal a szándékkal, hogy ez legyen az új Róma, a birodalom keleti fővárosa. Több mint ezer évig Konstantinápoly volt a mediterrán térség kulturális központja, amelynek művészetében egybeolvadt a hellén és a római művészet és egy új irányzatot hozott létre - írta a Corriere della Sera című olasz lap a londoni kiállítás kapcsán.

A tárlaton 340 műremek látható: ikonok, falfestmények, mozaikok, vallási tárgyak, kódexek. Köztük van a 6. századi Antiochiai Kehely, amely az Utolsó Vacsorát ábrázolja és sokáig a Szent Grálnak tartották, a Sínai-félszigeti Szent Katalin monostor arany ikonjai. Ez a legrégibb keresztény monostor, szent hely jellegének megőrzését még Mohamed is megparancsolta.

A látogatók gyönyörködhetnek a harbaville-i triptichonban - egy csodálatos elefántcsont domborműben, amelyet a bizánci udvar rendelt meg Duccio di Buoninsegnától, a sienai festőiskola vezetőjétől -, az aranyfüstölőkben, a míves zsoltároskönyvekben és a szentbeszédgyűjteményekben.