Milyen hangulatban vágott neki a magyarországi zsidóság a hanukának?

Egy ünnepnek mindig jó hangulatban vágunk neki, különösen ennek, amely az egyik leghosszabb ünnepünk. A hanuka a több mint kétezer évvel ezelőtti csodára emlékeztet minket, amikor a makkabeusok kis serege legyőzte a szír görögöket, s a jeruzsálemi Szentély felszentelésekor az egy kancsó, egy napra elegendő felszentelt olaj nyolc napig világított. Ezért gyújtunk minden este eggyel több gyertyát, vagy olajmécsest, és ezért eszünk ilyenkor olajos ételeket. A zsidó bölcsek annak idején azt rendelték el, hogy a hanuka csodáját hirdetni kell. Ezért ősidőktől fogva az ablakba, vagy az utcára néző ajtófélfához tesszük a hanuka mécseseit. Az utóbbi években pedig Budapesten is rendezünk nyilvános hanuka ünnepségeket, ahova minden érdeklődőt szívesen látunk, például a Nyugati téren minden este hatkor. Az ünnep a jelentősége, üzenete túlmutat, nem csak a hanukán, hanem a zsidóságon is. A szabadság, a boldogság kivívása, a fény elérése csak rajtunk múlik, s ha mi, emberek megtesszük a magunkét, akkor az isteni csoda is ennek megfelelően következik.

A magyar társadalomban – benne zsidókkal és keresztényekkel – ma elég sok feszültség van, ezen belül a zsidóság hogyan érzi magát?

Erre nehéz választ adni, mert a zsidóság nem egy homogén csoport. A magyarokról sem lehet megmondani, hogy jobban, vagy rosszabbul érzik magukat, hiszen van aki jobban, van aki rosszabbul érzi magát.

Általánosságban nem fogalmazható meg?

De, az utóbbi időben egyre rosszabb a helyzet, így például a gazdasági válság, a bizonytalanság mindannyiunk hangulatára kihat. Ezért indítottunk a www.zsido.com internetes portálon hanuka alkalmából egy „jót tenni” kampányt. Ezzel azt igyekszünk hangsúlyozni, hogy a saját sorsunkat csak mi tudjuk megváltoztatni. Ha azt szeretnénk, hogy a világ megváltozzon, akkor nekünk is változni kell, az egyes ember ugyanis a lenyomata a világnak. Erről szól a hanuka is: a sötétséget fel lehet világítani egy egész kis fénnyel is.

A zsidóság aktív megélése segít az antiszemitizmus ellen – nyilatkozta. Ez egyfajta tabudöntés?

Melyik tabura gondol?

Arra, hogy a zsidóság emlegetésének politikai vetülete van, könnyen teheti ki magát támadásoknak az, aki „zsidóról” beszél. Arról nem is beszélve, hogy a zsidó identitás megélésével az ember felhívja magára a figyelmet, így az antiszemitizmus célkeresztjébe is kerülhet.

A zsidóság emlegetése valóban sok esetben politikai tartalmú, ez pedig egy nagyon rossz állapot. Helytelen emellett az is, hogy a zsidó identitás elsősorban az antiszemitizmussal és a holokauszttal kapcsolatban jelenik meg, hiszen ezeknek mi, zsidók ugyan elszenvedő alanyai voltunk és vagyunk, de a zsidóság nem erről szól. Ennek először bennünk, zsidókban kell tudatosulnia, ehhez pedig az kell, hogy megismerjük a saját hagyományainkat, a saját kultúránkat, melyet közvetíteni is tudni kell, hogy minél többen megismerjék: mi is a valódi tartalma a zsidóságnak.

Az, hogy politikai tartalma van annak a szónak, hogy „zsidó” – mint említettem –, teljesen abszurd. A zsidóságnak nincsenek politikai ambíciói. A zsidó emberek politikai értékrendjüket tekintve megosztottak, sokfélék. Nagyon veszélyes, hogy a politika a kihasznál minket, s politikai kártyává tesz. Éppen ezért nekünk, zsidóknak azt kellene közvetítenünk, hogy a zsidóság nem politikai kategória. A zsidóság arról a 3000 éves kultúráról, vallásról, értékrendről szól, amely az európai civilizáció részévé is vált.