- A rekord 1955-ben született, azóta nem tudta senki megdönteni. Akkor nagyon kedvező volt minden, jól fújt a szél, bevállalós volt a legénység. Én nem tudtam mire vállalkozom, úgyhogy azt hittem 5-6 órás, de most úgy gondolom, hajnali 3-kor fogunk partot érni.

Andi keménykezű csapatkapitányt kapott, aki megpróbálja minden fontos részletre megtanítani a táncosnőt.

- Nagyon komolyan veszi a versenyt. Tavalyelőtt elsők lettek, tavaly harmadikok a kategóriájukban, idén pedig szeretnék visszahódítani az első helyet. Naponta négyszer, ötször felhív. Mondta, hogy vigyek vízhatlan ruhát és cipőt, de ellenőrizni fogja a csomagomat, csak az mehet fel a fedélzetre, amit jóváhagy, mert minden plusz kiló számít. Ráadásul a hajónk be lesz kamerázva, ami plusz súly, így mégjobban oda kell figyelni. Nyolc fős a legénység, plusz én, a potyautas. Meg kell tanulni együtt mozogni, hogy ne boruljunk be.

Hogy Andinak mennyire sikerült elsajátítania a vitorlázás rejtelmeit, illetve hogy megdönti-e idén valaki a sokévtizedes rekordot, az a verseny végére kiderül.