A sünök nagy előnye, hogy kellemes aszinkronban élnek a világgal, akkor ébredeznek, amikor estefelé hazatér gazdájuk a munkából, így aztán éppen jókor lehet "hancúrozni" velük. Bár a szigetországnak megvan a maga "bennszülött" sünállománya, az ölsünt keresők inkább az afrikai pigmeus sünért - az algériai és a fehér hasú sünök kereszteződéséért - vannak oda. A hobbi már odáig fajult, hogy egy magára adó süngazdi csakis a nevesebb brit sündisznótenyésztőktől vásárol.
IIlyenből csupán 8-10 akad az országban, így aztán sok sünre vágyó még jókora utazást is megtesz remélt kedvencéért. Akkora a sünkereslet, hogy rangos sünszaporítók már kénytelenek előjegyzési listát bevezetni.
A kezdeti beruházás sem olcsó: 300 fontba - bő 100 ezer forintnyi összegbe - kerül a sündisznóól és annak infrastruktúrája. Idővel azonban jobban jár a sünös, mint egy kutyatulajdonos vagy macskagazda. A sünök ugyanis el vannak macskaeledelen, viszont csak harmadannyit esznek mint a cicák.
Brit állatvédők azonban úgy vélik, hogy a sünimádat a hazai vadsündisznó-állomány további, már vészes fogyatkozását okozhatja. Az ölsünözőket majmolók inkább beszerzik ingyen a szabadból az állatot. Különösen májusban leselkedik nagy veszély a sünmalacokra, mivel négy hétig teljesen az anyjukra szorulnak, és ha idő előtt lopják ki őket anyjuk vackából, szinte biztosan elpusztulnak.
A brit sünállomány amúgy is komolyan fogyatkozik, annyira, hogy tavaly a kormány felvette a kis tüskés disznókat a védett fajok listájára.
Az importált fajta egyedeire is keserű sors várhat. Ha gazdájuk rájuk un, és szabadjára engedi őket, nem biztos, hogy elboldogulnak önerőből az afrikai "bevándorlók" a brit természetben.